„Itt az elgyengült Európában ilyesmiért nem bántjuk egymást. Nem azért, mert felsőbbrendű lények vagyunk, egyszerűen ez vált szokássá egy ideje. Nem túl régóta, pár száz éve mi is simán megégettük, aki máshogy olvasta a Bibliát. Ugyanúgy irritál minket is, hogy miféle hülyeségeket gondol meg mond a másik, de amíg ránk nem kényszeríti, addig ráhagyjuk. Kényszerítés alatt pedig nem azt értjük, hogy megírja a blogján vagy a lapjában. Ha zavar, nem kell olvasni.
Vannak, akik felállnak a hokedlira, hogy lábujjhegyről átlessenek a szomszéd hálószobájába, aztán szörnyülködjenek és botránkozzanak. Na arról a hokedliről kéne sürgősen lemászni. Sokkal-sokkal egyszerűbb, ha mindenki eldönti, mit nem vesz meg az újságárusnál, mint betiltani mindent, amin meg lehet sértődni. Már csak azért is, mert az utóbbi megoldással az európai és magyar kultúrkincs jelentős részét dobnánk ki - és ebbe az egyházi örökség is beleértendő.
Az európai vallásos konzervatívok egy része kiváló alkalmat orront egy kis könyvégetésre. Megsütné a maga gesztenyéjét a mások torkolattüzénél. Kevésbé idegesíti ugyanis őket az iszlám európai terjedése, mint az, hogy valakik valahol kiröhögik az ő hitüket. Veszélyes törekvés, csúszós lejtő.”