A kormányzásé az elsőbbség

„Ön a tavaszi országgyűlési választások célegyenesében azt ígérte, hogy a kormány folytatni fogja a már megkezdett munkát. Most azt látjuk, hogy a Fidesz népszerűsége csökkent, állandósultak az utcai tüntetések, egyes intézkedéseket pedig még a jobboldalon is komoly kritikával fogadtak. Hogyan látja ezt belülről?

Ismert jelenséggel van dolgunk, a negyed évszázados praxisom alatt nem először találkozom ilyesmivel. Most álltunk át a kampányüzemmódról a kormányzati üzemmódra. Jóllehet az őszi önkormányzati választásokat követően mi már csak a kormányzati munkára összpontosítunk, a politikai közélet még felhevült tempóban zakatol. Az utcai megmozdulások kampányhangulatúak, az intézkedéseinket ért kritikák sem szakmai, hanem politikai indíttatásúak. Az ellenfeleink még nem törődtek bele, hogy a következő három és fél évben a dolgok úgy mennek majd, ahogyan azt a választópolgárok eldöntötték, a kormány érvényesíteni fogja a programját és végigviszi Magyarország megújítását. Ezért sokak számára furcsa helyzet a mai, a gazdasági fejlődés nyilvánvaló, minden társadalmi csoport és család léphet egyet előre, mégis feszült és ideges a hangulat.

Úgy tűnik, hogy a Fidesz nem négyévente, hanem négy évig kampányol, folyamatosan tematizálja a közbeszédet, miközben az ország nyugalomra vágyik. Elfogyott volna a lendület?

Mindenki nyugalomra vágyik. A nyugalmat, a kiegyensúlyozottságot, az alkotói légkört mindenki jobban szereti, mint a hadakozást és a politikai csihi-puhit. Ez a dolgok normális állapota. Ám a szabadságharcot nem önmagáért vívjuk, hanem hogy az emberek nyugodtan, a maguk megszokott ritmusában és módján élhessenek, s ne a lemondás, a lecsúszás és a beletörődés legyen az osztályrészük. A kormánynak egyszerre kell harcolnia az ország szuverenitásáért és közben nyugalmat teremtenie. Hiszek abban, hogy ez lehetséges. Nem akarom kampányüzemmódban működtetni sem a Fideszt, sem a kormányt, sem az országot. Van, aki úgy érzi, hogy a Fidesz átengedte a terepet. Valójában mi föl sem megyünk erre a pályára. Nem lökdösődünk, nem veszünk részt az adok-kapokban. Szilárdság és nyugalom, ez a mi vezérelvünk. Az országnak kiszámíthatóságra, stabilitásra, tervezhetőségre és nyugalomra van szüksége. Ezért most három és fél évig a kormányzásé az elsőbbség.

Mi lenne a foglalata ennek a kormányzati munkának? Van valamilyen rendezőelv, ami a látszólag széttartó intézkedéseket egybefogja és értelmezhetővé teszi?

A legfontosabb a konzultációs logika, vagyis hogy az intézkedések az embereket bevonva szülessenek meg. A tapasztalatok szerint ugyanis abból csak baj származik, ha ez a mozzanat kimarad, mint ahogy az általunk távközlési adónak tervezett, végül internetadóként elhíresült vitában is történt. A rendezőelv pedig az eddig elért eredmények megvédése és az előttünk álló célok elérése. Meg kell védenünk azokat az eredményeket, amelyeket a gazdasági szuverenitásunk kiterjesztésével értünk el. Ide tartozik a rezsicsökkentés, itt még komoly küzdelmek várhatóak Brüsszellel. Ide tartozik a munkahelyvédelmi akcióterv, ez tette lehetővé, hogy uniós összevetésben is azt mondhassuk, hogy nálunk csökkent legnagyobb mértékben a munkanélküliek száma. Aztán itt vannak az előttünk álló célok. Be kell fejeznünk a pénzügyi rendszer átalakítását, ez a gazdasági szuverenitásunk és egyben a stabilitás fontos pillére. Lépésről lépésre haladva meg kell közelítenünk a teljes foglalkoztatottságot, ehhez oktatási, szakképzési, családtámogatási döntések sora szükséges.

Hogyan illeszkedik ebbe a vasárnapi zárva tartás ötlete, ön szerint miért vált ki indulatokat ez az elképzelés?

Régi tartozása ez a magyar politikának. Mindenki tudja, hogy az emberek milyen kiszolgáltatottak a munkahelyeiken. A vasárnapi munkára kötelezés vagy szorítás régi sérelem. Most orvosoljuk. Jelentős szervezett erők állnak szemben az emberek érdekével, ami nem is csoda, hiszen a tervezett lépés éves szinten mintegy 350 milliárd forint sorsáról dönt. Politikai riválisaink pedig ezt hit- és életmódkérdésnek próbálják beállítani. Logikus taktika, még ha hazugság is. Mindannyian tudjuk, hogy a magyar emberek azt viselik a legnehezebben, ha meg akarják nekik mondani, hogyan kellene élniük. Ez a magyarok egyik legvonzóbb tulajdonsága. Született várvédők. Mi pedig nem vagyunk sült bolondok, hogy meg akarjuk mondani az embereknek, hogyan is töltsék a vasárnapjaikat. Élni és élni hagyni, ez a mi politikai filozófiánk.”