„És akkor megérkezett.
Először a cigányasszonyok jöttek, ki így, ki úgy. Volt, akin volt kabát, máson csak kardigán. Fiatalabbakon szoknya, nem színes, bő, hanem egészen csinos, fekete, harisnya, formásabb magas sarkú, esetleg vastagabb csizma. Némelyiken farmer, koptatott, tépett. Kisgyermekek normálisan, melegen felöltöztetve.
Egy idősebb asszony melegítőnadrágban érkezett. Sőt, ez nem is melegítő, annak ugyanis három fajtája ismert. Van ugye a szabadidő ruha, vagy tréningruha, amit sétálni, vagy egyszerűen csak jobb helyekre vesz fel az ember, ha kikapcsolódni, kirándulni akar. (Ennek a katolikus változata a tréningatya, sportoláshoz. Elismerem, gyenge poén.) Aztán van a melegítő, ami otthonra tökéletes, netán répát pucolni a húsleveshez, vagy elheverni a tv, a laptop előtt – ideális. És van a mackónadrág, amibe befűtünk, autót mosunk, leseperjük az udvart, tuját ültetünk.
Ez az asszony mackónadrágban érkezett.
Egy férfi pedig gumipapucsban.
Ősz végéhez közeledve, mikor elkel a nagykabát, valaki gumipapucsban jött úrvacsorázni.
Tudom, hogy fázott benne.
Ősz végéhez közeledve, mikor elkel a nagykabát, egy hideg templomban általában fázik az ember, ha csak egy gumipapucs van a lábán, zokni nélkül.
Mi felöltözve is éreztük a hideget.
Ő is, ők is felöltöztek. Ez volt a minden. Mackónadrág, gumipapucs, ünneplős, szabadidő és otthoni heverős, munkás és pihenős egyszerre. Ez az összes.
És most nem érdekel, hogy miért ez az összes, hogy miért nincs több, hogy mit vétett, hogy ki a hibás, hogy ki rontotta el ezt az egészet. Mert ez most nem fontos, és nem is érdekel semennyire.
Ami fontos, hogy OTT voltak. Fázó lábakkal, mackónadrágban, gumipapucsban, talán fázó lélekkel, éhesen, ki tudja, talán lelkileg is szomjasan, az élő vízre, a forrásra, a „megtöretett” és „kiontatott” után vágyakozva. Mert ők sem tehettek másképp.
Azon az estén megtanultam, hogy addig nem lesz református reformáció, amíg nem tanulunk meg igazán fázni. Addig felesleges szócséplés minden, amíg az egyház bebiztosítása helyett el nem indulunk oda, ahol az élet, a meleg, anyatej ízű ölelés adatik.”