Hogyan értékeljük a kínai-japán csúcstalálkozónak az eredményét? Milyen következményre számíthatunk?
A november 10-11. Pekingben szervezett Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) csúcstalálkozójával kapcsolatos számos hírek közül az egyik legérdekesebb téma az volt: mikor, ki mellett, milyen arckifejezésével jelent meg a sajtósok előtt Hszi Csin-ping kínai államfő. A világ újságírói lelkesen közölték azt, hogy kivel mosolygott (leg-)jobban, kivel nagyon nem. A kínai államfő természetesen biztosan mindenre számíthatott, milyen visszhangja, milyen következménye lehet majd szereplésének, és végül profi módon a saját szerepét, egy nagyhatalom nagy vezetőjének képét vállalta az APEC házigazdája.
De mit jelentett az „arckifejezés” a diplomáciában, a japán-kínai csúcstalálkozón? Miért is fontos ez a találkozó?
Először is: természetesen azért, mert nem csak a Távol-Keletnek, hanem a világ legnagyobb gazdaságai közé tartozó államoknak a csúcstalálkozója volt ez. Másodszor: két olyan jelentős államnak a csúcstalálkozója, amelynek politikai viszonyát kevéssé tökéletesnek lehet leírni, különösen a magyar olvasók körében is ismert „Jaszukuni szentély”, valamint a nem túl vidám ügyek miatt. Harmadszor: a két vezető beiktatását követő másfél-két év után ez volt az első hivatalos csúcstalálkozó közöttük. Negyedszer: a két ország kormánya csak a csúcstalálkozó előtti utolsó pillanatban közölte annak létrejöttét. Ezért azokat a szorgalmas embereket kivéve, akik minden nap folyamatosan követték a fejleményeket és lehetségesnek látták a találkozó létrejöttét, sokak számára inkább meglepetésnek tűnt a csúcstalálkozó. Ötödször: a kínai államfő az „arckifejezés-diplomácia” színdarab-sorozat részeként nagyon ügyesen azt a benyomást keltette a közönségnek a japán miniszterelnöknek címzett durcás arckifejezésével, hogy nem egyszerű a két ország kapcsolata.
Kérdés viszont az: hogyan értékeljük annak a találkozónak az eredményét? Milyen következményre számíthatunk?
A csúcstalálkozón a két ország politikusa többek között megállapodtak abban, hogy tovább fejlesztik a két ország stratégiailag kölcsönösen előnyös kapcsolatát, folytatják-felgyorsítják a tárgyalásokat a kelet-kínai tengeri terület „válságelhárító rendszerének” létrehozására. Ezek mind a két ország számára tagadhatatlanul pozitív előrelépések, mindenképpen sokkal jobb, mintha semmilyen megállapodás nem jött volna létre. A sajtótájékoztatón megjelent nyilatkozatok szerint sem a fent említett szentély-ügy, sem a sziget-ügy nem került szóba a találkozón. Fontos megemlíteni, hogy a csúcstalálkozó megszervezést véglegesítő sajtóközleményben a két ország abban állapodott meg: arra törekednek, hogy távolítsák el a két ország kapcsolatát érintő politikai nehézségeket (a történelmi kérdésekben, ami kétségtelenül a Jaszukuni-ügyről is szólna); s elismerik, hogy a két ország évek óta egymástól eltérő nézettel rendelkezik a keleti-kínai tengeri térség ügyében (a Szenkaku-szigetet beleértve). Ezek alapján tárgyalt a két politikus Pekingben, majdnem két éves csend után.
A legfontosabb tény, hogy végre találkoztak a két ország vezetői, s anélkül, hogy szóba kerültek volna a fent említett nehéz témák. Persze Japánban többek között olyan kritikát is hallhattak pl. a Szenkaku-ügyben, melynek létét viszont a japán kormány hivatalosan nem ismeri el, hogy Japán részéről nem kellett volna olyan kompromisszumot találni a rövid távú terv, azaz a csúcstalálkozó megvalósításáért, amivel Japán elismeri a két ország közötti „nézetkülönbséget”. Hosszú távra nézve ugyanis adott esetben ez külpolitikailag visszalépést is jelenthetne.
Már másfél éve úgy értesültünk mi, japánok, hogy a kínai államfő nem kíván Abe Shinzo japán miniszterelnökkel leülni a tárgyalóasztalhoz, ameddig a szigetország politikusa nem ígéri meg, hogy soha többé nem látogat a Jaszukuni szentélybe (ahol a japán háborús halottak mellett a kivégzett „háborús bűnösök” lelkét is őrzik), s azt is követelte, hogy ismerje el a „területek vita” létét. A kínai álláspontjával szemben Abe miniszterelnök olyan érvvel élt, hogy ő mindig nyitott a kínai politikussal való kétoldalú találkozóra, amin keresztül együtt keresné a békés megoldás lehetőségeit, ha lenne egyeztetnivaló két ország között. Abe magatartása pedig nem újdonság, a hasonló politikát Koizumi Junichiro miniszterelnök is folytatta, aki az öt és fél éves miniszterelnöksége alatt minden évben látogatást tett a Jaszukuni szentélyben, s emiatt óriási felháborodást kavart Kínában (és a politikusok szentélylátogatásáról nem pozitív véleményt kifejtő japánok körében is).
Közismert tény, hogy a japán-kínai kapcsolat már nem volt szerencsés állapotban Abe Shinzo második kormányának 2012 decemberében történt megalakulásakor. Bátran mondhatjuk: azt a helyzetet, hogy a két országban nem volt elég kedvező közhangulat a csúcstalálkozóhoz, a két állam mostani vezetői az elődjeiktől örökölték. Japán részéről az előző kormányt adó Demokrata Párt 2012-es választás előtti instabil kormányzása nem csak belpolitikai kritikákat és aggodalmakat keltett, hanem a szomszédjainkkal való viszonyt is rontotta (akkoriban egyre rosszabbul alakult a sziget-ügy). Kínának viszont a 2013 tavaszán zajlott párt-tisztújtásáig nem volt könnyű dolga a közhangulattal, hogy Japánhoz újra közeledjen, akár csak a gazdasági kapcsolatok fejlesztésében is. Most végre 2014 novemberében jött egy olyan tökéletes alkalom, ami mind a két országnak megfelelne: az APEC pekingi találkozója. Ezt megelőzően Wang Yi kínai külügyminiszter kifejtette, hogy minden vendéget szeretettel lát Kína házigazdaként. Ezzel a gesztussal a házigazda eleget is tett a „Japán felől érkezett kérelem”-nek. Abe miniszterelnök pedig felhasználhatta a lehetőséget, hogy olyan erős és határozott vezetőnek mutassa magát, aki a kínai államfővel tárgyalt, gyáva kompromisszumok nélkül.
És hogy milyen fejleményekre számíthatunk? November 12-én Abe Shinzo világ körüli külpolitikai útjának következő állomásán, Myammarban röviden beszélgetett Li Keqiang kínai miniszterelnökkel az ASEAN csúcstalálkozón. Az a tény, hogy találkoztak, jobb, mintha nem is üdvözölték volna egymást. Úgy látszik, hogy lassan jobb irányba indul a két ország az éveken keresztül kitartó hideg viszonya után. De a feszültségek mindkét fél számára elfogadható megoldását ezután sem lesz könnyű megtalálniuk.
Abe Shinzo nemrég feloszlatta a parlament alsóházát és előrehozott választást írt ki. A kampány időszakában és a választást követő pár hónapig remélhetőleg - legalább a japán kormánypárt részéről szándékosan - nem lesz semmilyen negatív fejlemény a japán-kínai diplomácia területén, mert úgy néz ki, Abe Shinzo nem kockáztatná a győzelemhez vezető útját és további négy évig tartható mandátumát. Abe miniszterelnök Jaszukuni szentélybe való látogatása csak később kerülhetne sorra, a választás győzelme esetében is. Ennek akkor nőhet meg a valószínűsége, ha a kormány támogatottsága mélyen stagnál és a szomszéd országokkal való kapcsolatok újra elhidegülnek a „mérsékeltebb” külpolitikai irányvonal rovására.
*
A szerző, Kuragane Kei Magyarországon élő bölcsész, egyetemi oktató.
A kínai vállalatok uniós üzleti környezetre vonatkozó minősítése az ötödik egymást követő évben romlik. A beruházók és a kereskedők elsöprő többsége szerint az EU-s piac már se nem tisztességes, se nem nyitott.
A megválasztott amerikai elnök szerint Európának kell vezető szerepet vállalnia Ukrajna védelmében és a háború lezárásában.
Az európai akkumulátorgyártás fellegvárának szánt Northvolt összeomlása kijózanító pofon volt a merész tervek szószólóinak. A történet visszatért önmagába, a világ legnagyobb gyártója, a CATL pedig máris bejelentette, hogy új beruházásba kezd – ezúttal Spanyolországban.
Egy 10 milliós ország vezetője közvetítő szerepet játszik Amerika és Oroszország között, békemissziója hozzájárul az ukrajnai helyzet rendezéséhez: ez kulcsállami szerep.
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
Az Oroszországot sújtó szankciók miatt az orosz repterek bezártak az európai légitársaságok előtt, így az Európa és Kína közötti légi forgalom a kínaiak kezébe került.
„Ezekben percekben kutatják át a francia hatóságok két bombakereső kutya bevonásával, miután életveszélyes fenyegést kaptak a képviseleten dolgozó kollégáink egy email formájában” – közölte Szijjártó Péter külügyminiszter
Jövő hét szerdán Brüsszelben kerülhet sor a találkozóra Mark Rutte NATO-főtitkár és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök között, amely a békefenntartó erők Ukrajnába küldésének lehetőségeiről fog szólni.
