A gyerekeket hagyjátok ki!

„A fővárosi szocialisták mozgósítanák Bokros Lajos mögött Budapestet, érveik pedig úgy hangzanak, hogy, sorolom, Mészáros Lőrinc, Semjén Zsolt, Schmitt Pál. Maguk mellett nem érvelhetnek, mert már nincsenek játékban, és tulajdonképpen becsületesebb is ez így: ők is úgy látják, hogy igazán nem sok minden szól mellettük. (...)

Mindezzel semmi gond és még azt sem tennénk szóvá, hogy szegény, jobb politikai sorsra érdemes Kunhalmi Ágnes immár az érzelmi zsarolásba is belekezdett. (...)

De azért annyit mégis érdemes volna megjegyezni, hogy gyerekkel nem zsarolunk. Soha. Nem adunk gyerekek szájába elképzelt szemrehányásokat, amelyeket nekünk, szüleiknek címeznek. Egyrészt nem élünk vissza a szülői felelősségtudattal, azzal, hogy a politikai apátia nem hagyott mást számunkra, mint a legszűkebb család iránti felelősséget, másrészt egyáltalán nem adunk gyerek szájába politikai álláspontot, nem élünk vissza az ő döntésképtelenségével sem. Engem igazán nem zavar, ha a NER egy apró szegletében, akkora helyen, amekkora maradt neki, meghúzódik szépen a hivatalos ellenzék, és eteti kádereit, amennyire tudja, aztán időről-időre jelentkezik a szavazatok maradékáért. Szidjanak meg, amiért nem szavazok rájuk, ha jólesik nekik, igazán derűsen fogom viselni. Mindegy, mit művelnek, nem osztanak és nem szoroznak, a rendszer alternatíváit nem az ő környékükön kell keresgélni. Érezzék jól magukat, ha tudják, én igazán csak annyit szeretnék kérni, hogy a gyerekeket hagyják ki az ügyeikből. Egyébként, felőlem, hajrá.”