Én korrepetálom a lovakat és a majmokat

„Az uniós forrásokért meg kell birkózni, ahogy ön mondta. Emlékszünk arra a sajtótájékoztatóra, amit egy konditeremben tartott. Mostanában megint aktuális lesz?

Az állóképességem talán nem sokat romlott azóta, a fizikai teljesítőképességem valószínűleg nem éri el az akkori szintet. Otthon is vannak ilyen testépítő berendezéseim, de egy ideje már inkább a fiam használja őket. Küzdeni kell a pénzekért igen. Itt még lesznek viták. Sokszor elmondtam már, hogy létezik Magyarországon ez a Budapest–vidék ellentét. Ez nem egy túl egészséges dolog, de most, amikor a források megszerzéséről van szól, élesedik, még a politikai közösségen belül is.

És hogy áll a meccs?

Azt nem lehet tudni pillanatnyilag. Ez az őszinte válasz. Még én sem tudom, az biztos, hogy minden forintért harcolni fogok. Méghozzá egyenesen a miniszterelnöknél.

Tehát nem a Miniszterelnökségen, Lázár Jánosnál.

Hát nézze, a Miniszterelnökségen, hadd mondjam azt, hogy lehetünk mi barátok is még. (...)

Milyen belső személyiségi jegyek segítették azt, hogy elkormányozza a fővárost?

Valamelyik nap az egyik főpolgármester-jelölt három pontban összefoglalta az ő jó tulajdonságait. Ebbe a hibába én nem szeretnék beleesni. Az öndicséret súlyos kategória. Inkább csak azt mondanám, hogy többször éreztem úgy, hogy a gondviselés nélkül, magam nem tudtam volna megoldani a problémáimat.

A következő kérdés valahogy egy alapkérdéssé vált a főpolgármesteri interjúkban: milyen állathoz hasonlítaná magát?

Erről egy olyan dolog jut eszembe, ami ráadásul a valósággal analóg. Én felügyelem az állatkertet. Ennél fogva korrepetálom a lovakat és az orangutánokat is.

Mi volt az, amit megbánt az elmúlt négy évben?

Túl sok füstölt húst ettem.”