Az önámítás átjárja az egész társadalmunkat

2014. július 14. 15:17

Az öngondoskodást és az autonóm, gondolkodó lényként való létezést mintha nem tudná vagy nem akarná elsajátítani ez a társadalom.

2014. július 14. 15:17
Győrffy Ákos
VS

„Ezelőtt 20 évvel se gondoltam, hogy majd alapjaiban változtatom meg a világot. És ha lettek volna is illúziófoszlányok, hamar eltűntek volna a hajléktalanszállón eltöltött első néhány hónap után. Ennek az ottani reménytelenségnek a gyökerét metafizikai reménytelenségnek tartom: nem a nincstelenség a fő probléma, hanem az, hogy az emberekben van egy nagy, mélységes űr, egy hatalmas, élettelen tér, amin nem hatol át semmi. És persze az elmúlt 20-25 év sem tett jót ennek az űrnek. Illetve az elmúlt 60 év. Vagy ki tudja, mennyi. Ha léteztek is illúziók ebben a társadalomban 25 évvel ezelőtt arra nézvést, hogy itt most elkezdhet helyrerázódni a világ, hogy ez az ország olyan lesz egyszer, mint például Ausztria, mára mindez eltűnt.  Tizennégy éves voltam az úgynevezett rendszerváltás idején, és az én máskülönben rendkívül racionális, higgadt édesapám is szinte euforikus állapotban volt (igaz, nem sokáig), mert azt gondolta, hogy most tényleg esély nyílt valamire.

Mi hiányzik leginkább? Mitől romlik el minden?

Talán a hazugság a kulcsszó. A magyarországi társadalmi elit – ezt, hogy magyarországi társadalmi elit, kimondani is undorító – a nap 24 órájában folyamatosan hazudott a társadalomnak, függetlenül attól, hogy baloldali vagy jobboldali elitről volt vagy van szó. Ez az önámítás, ami együtt jár a  másik ámításával is, átjárja az egész társadalmat. Úgy látom, az emberek nagy része még mindig azt gondolja, hogy majd valaki vagy valakik megoldanak helyette minden lényeges problémát. Hamvas Béla írja, hogy politikának azt nevezik, amikor az ember mástól várja el azt, amit neki magának kellene elvégeznie. Egzakt megfogalmazás. Ebben az értelemben a magyar vérbeli politikus nemzet. Az öngondoskodást és  az autonóm, gondolkodó  lényként való létezést mintha nem tudná vagy nem akarná elsajátítani ez a társadalom.”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 10 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Tintamin
2014. július 15. 09:13
Viktor nagyon jól ráérzett arra, hogy azoknak, akik képtelenek önerőből létezni, miért volt remek dolguk Kádár alatt. És ő visszavezeti a népet oda, mert nekünk erre van szükségünk: bénák és tehetetlen a magyar nép, képtelen a saját lábán megállni, ezért kell neki egy erős vezető, aki megmondja a tutit. Akinek ezt nem tetszik, az már rég külföldön él. Megérdemeljük a politikusainkat, mert mi vagyunk a legnagyobb hülyék Európában. Az, hogy egy neo-kommunista párt másodszor tudott 2/3-ot (bocs, 44%-ot) szerezni a "rezsicsökkentés" álcája mögé bújva, mindent elmond erről az országról....
kurbitalis
2014. július 14. 20:26
Ja! Konrád is szociális munkásként kezdte: gyámhatósági előadó volt. aztán mi lett belőle? Vaskereskedő-fiból Aczél-i babérokra törő mini Göbbels.
Thasaidon
2014. július 14. 19:09
Oké, a problémafelvetés jogos, ami az öngondoskodásra való képtelenséget illeti, de... Miért már megint egy költőt kérdeznek erről?
marko11
2014. július 14. 18:52
Érdemes elolvasni a teljes interjút. Györffy Ákos az egyik legtehetségesebb, legérzékenyebb kortárs költőnk. A Magyar Hírlapban saját rovata volt.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!