A tizedes, meg a többiek…

„Egy a lényeg, ezt a magyarországi hepciáskodást el kell fojtani végre, és Gordit ki is okosították a Bildenburgok, meg a bankárok pezsizés közben. Még azt is elnézték neki, hogy a Gordi merőkanállal lapátolja a kaviárt a zakózsebébe, amikor azt hitte, hogy nem látja senki. Meg azt is, hogy Gordon von Bajnaként mutatkozott be az előkelő társaságban. Mert az idők során von Bajna jelentős segédcsapatot gyűjtött maga köré az államiság visszaállítása érdekében. Vezérlő tábornokaként Mr. Laslo Pityingert nevezte meg, és bemutatta a képeket, hogyan késelik meg az ő hű katonái az Orbán gerneralisszimusz szobrát.

– Ez már igen, von Gordon! – lapogatták meg a Gordi hátát a Bildenburgok, kínosan ügyelve a kaviárt tartalmazó mellényzsebre.

Gordi azóta idehaza szövögeti polgárháborús terveit, és ha erkölcsi aggályai támadnak, ír egy sms-t a Bokros Magyar Lajosnak. Meg arról is ír, hogy lehetne a Gyuriferi tábori lelkész. Annyit bérmálkozott már. A Szanyi meg kapitány. A Fodor Gábor meg az ünneplő tömeg, és galambokat eregetne. A Kókától meg elkérnék a piros helikopter a bevonulásra. Hát valahogy így lenne a felszabadító polgárháború.

Mindeközben a magyari polgár mit sem sejtve a készülő szabadságharcról élni próbál. Azt képzeli, hogy demokráciában él, és hogyha döntött arról, hogy ki vezesse a saját országát négy évig, akkor azt nem kérdőjelezi meg senki. Különösen nem egy másik demokratikus ország. Egy másik nemdemokratikus ország megkérdőjelezheti ugyan, de elvileg most nem azokat az időket éljük.”