Kiska-projekt

„Nem Kiska személye az érdekes, hanem a »szakértői és civil« projekt, amihez ő adta most az arcát – és talán a pénzét. Szakértő, mert karriert csinált az üzleti világban, civil, mert eddig vagy kimaradt a jobb-bal pártcsatákból, vagy legalábbis mindkét oldallal üzletelt.

Jól píárolható projekt, ilyennek indult nálunk Bajnai Gordon is. De a szlovák lélekhez közelebb esik a cseh példa: Andrej Babis milliárdos szinte a semmiből tűnt fel és gründolt pártot, ma a prágai kormány­koalíció meghatározó tagja, az Ano, azaz »igen«névre hallgató szervezete a népszerűségi listák élén áll. Na ez az a terv, ami joggal idegesítheti Robert Ficót.

Az, hogy Andrej Kiska, felhasználva a hatalom nélküli államfők örök közép-európai népszerűségét, elkezd pártot építeni, civilnek titulált összefogást, s adott esetben a tényleges hatalomtól is megfoszthatja Ficóékat.

Mi Kiska politikai krédója? Nos, az ilyesmi nem a projekt része: a »nép nyelvét beszélem« és »mindenki elnöke leszek« típusú szólamokat most talán ne erőltessük. Bajnai, Babis és Kiska – de ide sorolhatjuk akár az ukrán népszerűségi listákat a Majdan-hősök előtt fölényesen vezető csokoládékirályt, Petro Porossenkót is – támogatja a minél szorosabb uniós integrációt, imádja az IMF-et, és hihetetlenül szabadságszerető, amennyiben a gazdasági hátországa jogairól van szó. Többnyire akkor kerülnek elő, ha a hagyományos politikai erők eltérnek a fent említett politikai célok valamelyikétől. A magyar példa ismert, Prágában az unióellenes és oroszbarát kommunistákat kellett kiszorítani egy szocdem vezetésű koalícióból. Szlovákiában meg Fico kezdett egyre függetlenebb lenni Brüsszeltől, megengedte magának például azt, amit mindenki gondol, de senki sem mond ki: nem az uniós adófizető dolga, hogy Ukrajnát kihúzza a… Na, szóval, onnan.”