Rendszerváltás

„Mi egészen pontosan huszonhat évet és egy hetet bekkeltünk ki. És nem merültünk alá. Nekünk alámerülés nélkül kellett kibekkelni őket. Igen, odatették a jövőnket abba a koporsóba, Nagy Imre koporsója mellé, és meghajtottuk előtte a fejünket, és eltemettük illendően, tisztességgel mindkettejüket. ’56 hőseit és a jövőnket. S ezután a temetés után láttunk neki, hogy építsünk magunknak jövőt.

»Amit raktak délig, leomlott estére,

Amit raktak estig, leomlott reggelre.«

(...)

Így vártunk huszonhat évet és egy hetet. A mindig, újra meg újra ránk omló falak romjai között. Vártuk, hogy egyszer, csak egyetlenegyszer álljon meg a fal, áldozat nélkül. Magától. A hit és az akarás ereje által. És az lesz a mi pillanatunk.

2014. április 6-án megállt a fal.

Nem omlott le, nem találtuk magunkat ismét hiteink és akarásunk romjai között. Most először előttünk az esély, hogy felépítsük az egész várat.

Huszonhat évünkbe és egy hetünkbe telt, hogy kiássuk a földből eltemetett jövőnket.

Ez barátaim, pontosan ez a rendszerváltás pillanata.

És ez az, amit nem lehet visszacsinálni soha többé.