A nyugati borkereskedők Tokaj miatt érkeznek Magyarországra

„– A világpiacon mostanában tapasztalható dömping közepette el lehet adni a magyar bort?

– Látni kell, hogy a világ borfogyasztása meredeken nő, ez igaz a nyugati országokra és a tengerentúlra is, de a legfőbb húzóerőt a kínai fogyasztás növekedése adja, amely óriási keresletet teremt. A világ arrafelé tart, hogy a jövőben el lehet adni a bort, amit megtermelünk. Ezen nem változtat az sem, hogy az elmúlt néhány évben a kedvezőtlen időjárás miatt kevesebbet tudtunk előállítani, sokkal nagyobb problémát okoz hosszabb távon a klímaváltozás, amely viszont meghatározó lesz.

– Nem félő, hogy a minőség helyett a mennyiség lesz a döntő szempont?

– Ami az itthoni piacot illeti, azt hiszem a magyar ember érzelmi alapon dönt a vásárlásainál, persze ezzel nem azt mondom, hogy a pénztárca, a termék ára nem számít. Ha azonban választani lehet azonos árfekvésű borok között, szerintem a magyart fogja választani, amely szerintem egyébként csak relatív számít drágának. Tény azonban az, hogy az egész világpiacon jelentős az újvilági borászat, így ahogy a magyar borászat küzd az EU-n belül, az Európai Unió is küzd a világban az újvilági borászattal. Chilében például azt támogatják, hogy az ottani borral árasszák el Európát.

Ez olyannyira így van, hogy nagyon gyakran a palackozást már itt végzik. Az újvilágban ráadásul vannak vidékek, ahol egy évben kétszer szüretelnek, de nem csupán ettől termelnek többet. Chilében például egy birtok könnyen lehet akár ötezer hektáros is. Összehasonlításul: én például hét és fél hektáron borászkodom, igaz, én hobbiból kezdtem. Az ideális méret idehaza szerintem 10-15 hektár körül lenne. Míg én egy évben 20-25 ezer palack bort állítok elő, egy újvilági borászat 20-25 milliárd palackot is termelhet. Eközben lényegében ugyanazokon a munkafázisokon megy keresztül mindkét borászat, világos tehát, hogy ott sokkal hatékonyabban tudnak gazdálkodni.”