Nejlonszatyor

„Egyetlen falatra akarják belém tömni az egész műanyagot. A titkos és összenőtt nagyvilági elit ritkán felfedett, őszinte undort keltő bécsi számláját, a hétköznapi kételyt elültető komcsi pénzes páncélt, meg a magyar világ gyűrött nejlonszatyrát, amelynek tapintását viszont mind a négymillió csóró csukott szemmel is azonnal érzi. Még az is, aki egy valóságos nokiás dobozon sem képes őszintén felháborodni. A nejlonszatyor mégis csak más.

Mert nap, mint nap itt állunk mi, a Fidesz-világból kiszorult csendes többség, izzadó tenyerünkben a ványadt reklámtasakkal a cébéák, tescók pénztárainál, és összeszűkült szemekkel guberáljuk az aprót. Ezek volnánk mi, a lenézett, megvetett panelprolik, a semmilyük nincs, ezért senkik, akikkel nem is oly régen az akkor még létező szerény középosztályt riogatták, s akikkel a hátunkon felkapaszkodott urak most el akarják hitetni, hogy ha nem nekik bólogatunk, hát örökre a retrókomcsik kondérjából kanalazhatunk.”