A szabadság szentsége

„Mióta 2011-ben megnyílt az új uniós tagállamok polgárai előtt is a német munkaerőpiac, kiderült, hogy rég szertefoszlottak azok az aggodalmak, melyek szerint a keleti munkaerő elveszi a helyiek kenyerét. Egy németül mégoly törve beszélő magyar körorvos is nagy kincs manapság az amúgy nem túlzottan idegenbarát bajor falvak mélyén. Azt már 10-15 éve tapasztaljuk, hogy a nyugati magyarság szervezeteiben egyre inkább meghatározóak az Erdélyből vagy Délvidékről elszármazott honfitársaink. Most, hogy Románia polgárai előtt is megnyílt a munkaerőpiac, ez még inkább így lesz. Az európai színvonalú oktatási rendszerben nevelkedett magyar és közép-európai szakemberek ugyanis könnyebben belesimulnak a nyugati társadalmak világába, mint a mediterráneumból vagy még messzebbről érkező társaik. Ráadásul a kelet-közép-európai munkavállalók 80 százaléka aktív korú, így nem terhelik, sőt inkább gyarapítják a szociális ellátórendszert. S bár még egy ideig biztosan nem érjük el itthon a nyugat-európai jövedelmi szintet, röghöz kötni senkit sem lehet.

Az utóbbi időben azonban a hazatérők száma is nő. A maradás mellett szóló érvek inkább a társadalmi háló, a rokoni, baráti kapcsolatok erejében keresendők - persze a jövedelmi viszonyok javulása mellett. Nem lehet minden szempontra figyelemmel lévő megoldást találni az európai munkaerőpiac újraszabályozásánál, így épp abban az évben, amikor a szabadság kiteljesedésének 25. évfordulóját ünnepeljük, jobb, ha kitartunk a munkaerő szabad mozgásának elvénél. Ettől persze a brit átlagpolgárnak még lehet bosszantó, hogy az angol ipar egyik ékköve, a német tulajdonba került Rolls-Royce gyár élén magyar származású német vezérigazgató áll.”