Az elszalasztott lehetőség

„Döntése értelmében a Mazsihisz egyelőre fenntartja a kormány holokausztra emlékező rendezvényeinek bojkottját. Mérsékeltebb tónusú levele, amelyet a kormányfőhöz intézett, konstruktív javaslatnak tűnik, de csak ha kivesszük a történések élő kontextusából. Az csak egyetlen kérdés a sok közül, hogy miért nem a Sorsok Háza projekt kezdetén merült föl bennük, hogy a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga újjáépítésével kellene emlékezni a holokauszt évére. Zsidó–magyar együttélés házának neveznék el, ami a jelenlegi állapotok ismeretében szinte iróniának tűnik.

Minden ellenkező híresztelés ellenére a mérsékelt jobboldal nem négy év viruló antiszemitizmusában tobzódott idehaza, hanem egy lepusztított ország lassú magához térésének volt tanúja és segítője. A négy év áldatlan küzdelmek közepett telt el. A Vörös-tenger kevésbé határozott vonalakkal nyílt szét Mózes lábai előtt, mint ahogy nagy bánatunkra Európa elvált az Európai Uniótól. Ez alatt az idő alatt a mai magyar kormány többször volt megvádolva antiszemitizmussal, rasszizmussal, mint a koncentrációs táborokat működtető Harmadik Birodalom. Szomorú, hogy megtámadtatásaink idején nem számíthattunk egy a külfölddel szemben viszonyaink tárgyilagos megítélését sürgető hazai zsidóságra.

Meglehet, a holokauszt évében zsidó honfitársaink szenvedéseire magunkban fogunk emlékezni. Kirekesztettünk a kézfogásból – de nem biztos, hogy ezáltal mi lettünk szegényebbek.”