Tessék mondani, ez már a világháború?
Joggal teszi fel a címbeli kérdést egyre több újságolvasó.
A politika, a Nyugat és Oroszország közötti, színfalak mögötti küzdelem áthatja a szocsi játékokat.
„Az üzenet ugyan nem teljesen igaz, de kétségtelenül van valóságalapja: az egykori szuperhatalom az elmúlt időszakban egészen hatásosan képes érdekeit érvényesíteni. Míg a kilencvenes években és a kétezres évek elején szinte tétlenül nézte, amint a Nyugat a NATO és az Európai Unió bővítésével mind közelebb tolja érdekszféráját határaihoz, addig most már láthatóan nem veszi csendes beletörődéssel tudomásul az efféle próbálkozásokat. Az új hozzáállás egyik első jele a Nyugat-barát Grúzia ellen megvívott 2008-as háború volt, aminek végén Dél-Oszétiát és Abháziát független államként ismerte el, de számos más fejlemény is értelmezhető ebben az összefüggésben. Ilyen például, hogy Szíria ügyében Moszkvának sikerült úgy manőverezni, hogy egyetlen állam se avatkozzon be fegyveresen a közel-keleti szövetségesénél dúló polgárháborúba. A befolyásszerzés sorában – bár csak mellékszálként – említhető a paksi atomerőmű bővítése, a Déli Áramlat gázvezeték előkészítése, de az is, hogy (még) oroszbarát hatalom áll az időközben az Európai Unióhoz vagy Oroszországhoz közeledés dilemmája miatt a szétesés szélére sodródott Ukrajna élén. Nem köztudott, de Moldova is az ukrán útra lépett annyiban, hogy a gagauz autonóm területen – a kisinyovi központi hatalom által el nem ismert – népszavazást tartottak a hétvégén. A választók 98,5 százaléka az orosz vámunióba való belépés mellett voksolt, míg az ország uniós integrációját csupán szűk háromszázaléknyian támogatták.”