Kinek az emlékműve?

2014. január 09. 17:46

A megszállási emlékmű a nemzeti önfelmentés mementójaként szolgál. Pontosan illeszkedik abba a megemlékezéssorozatba, amely szerint 2014-ben a holokauszt kapcsán Magyarországon az „embermentés évére” kell emlékezni.

2014. január 09. 17:46
Ungváry Krisztián
Komment.hu

„Első látásra egy ilyen emlékmű sok mindent jelenthet, különösen azért, mert még azt sem tudjuk, hogyan is fog kinézni. Elvileg elképzelhető volna például, hogy egy feljelentéshegy felett búsuló csendőrt örökítenek meg, vagy Weichs vezértábornagy híres bon mot-ját vésik márványtáblára. Ő ugyanis, amikor megkérdezték tőle, hogy csapatainak mennyi időbe telik Magyarország megszállása, azt felelte, hogy 24 órába. A válaszon meglepett érdeklődő visszakérdezett, hogy meddig tart az akció ellenállás esetén? Weichs erre csak annyit felelt, hogy akkor 12 órát. Mert akkor elmaradnak az üdvözlő beszédek. Hozzá kell tennem, Weichs a naplójában is arról panaszkodott, hogy feleslegesnek érzi magát Magyarországon, nincs más elfoglaltsága, mint hogy vacsorákon és borkóstolókon vegyen részt, és szorgalmasan járjon az Operába. Csapatait szívélyesen, részben ünnepelve fogadták azok, akiket megszállt.

Aki azonban csak egy kicsit is tisztában van azzal a politikai koncepcióval, amely a magyar kormány történelemszemléletét jellemzi, az rögtön tudhatja, hogy az előbb említett két ötlet kivitelezéséről szó sem lehet. A megszállási emlékmű a nemzeti önfelmentés mementójaként szolgál. Pontosan illeszkedik abba a megemlékezéssorozatba, amely szerint 2014-ben a holokauszt kapcsán Magyarországon az »embermentés évére« kell emlékezni.

(...)

Az új emlékmű a Fidesz emlékezetpolitikai koncepciójába ágyazva nyeri el értelmét. A megszállás, amely szemben áll a magyar lakosság »embermentési« akciójával, egyfajta szabadjegyet biztosít minden múltjával szembe nem nézett jobboldalinak ahhoz, hogy felüljön a nemzeti önfelmentés vonatára. Ez a gesztus a kormány részéről nincs egyedül, amit bizonyítanak az úgynevezett csendőrpuccs kapcsán előkészített emlékezetpolitikai akciók is. Ehhez szükséges röviden a tények ismertetése: 1944. július elején nagyarányú csendőrségi erők összevonására került sor Budapesten, azzal a céllal, hogy a zsidóság deportálását befejezzék. Horthy a semleges országok tiltakozásai és a szövetségesek katonai sikerei miatt már korábban eldöntötte, hogy nem engedélyez több deportálást, július 5-én a csendőrtiszteket magához rendelte, és felszólította őket, hogy alakulataikkal távozzanak a fővárosból. A kérés nyomatékosításaképp parancsot adott az 1. páncéloshadosztálynak, hogy Buda környékén állomásozó egységeivel vonuljon a fővárosba. A tömeges deportálás emiatt ekkor el is maradt.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 527 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
duzur
2014. január 11. 23:06
Sokat gondolkoztam mindezen és szerintem is az lenne a legjobb, ha 2014 az embermentökröl szólna. Ha igaz az, hogy aki egy embert megment, az az egész világot menti meg -és ezt én is így gondolom- akkor azokról a legfontosabb egész évben megemlékezni, akik bátrak voltak és nem hagyták cserben az üldözötteket.
catalina9
2014. január 11. 11:25
Helyesen: catalina9 2014. január 10. 18:56 kjkj945 [Hozzászóló kiszűrése] 2014. január 10. 18:30 A Vöröskereszt szerint kb. 260 ezer.
catalina9
2014. január 11. 10:45
http://mazsihisz.hu/deportalas.. május 15 és július 7 között hivatalos kimutatások szerint összesen mintegy .." Hol vannak ezek a "hivatalos"listák?
tündérláng
2014. január 10. 21:51
Az újabb, szoborállítással kapcsolatos vita megint csak a magyar társadalom tragikus megosztására vezethető vissza. Lényegében arról van szó, hogy a szovjet megszállás kiszolgálói, haszonélvezői, illetve ezek utódai úgy vélik, társadalmi pozícióik megtartásához szükség van a "tatárvezető" múlt igazolására, ez pedig csak a magyar történelem és annak vezető alakjai lehető legkedvezőtlenebb szinben beállítása útján érhető el. A dolgot külön aktuálissá teszi a Fidesz "revizionista", nemzeti szinezetű kurzusa. Már a 19-es kommünnel kapcsolatos szenvedélyes vita is szemléltette, hogy a magyar zsidóság szerepe igen fontos a probléma feltárása szempontjából. Mint ahogy azt a vita egyik résztvevője, Kőbányi János leszögezte, a vészkorszak után Magyarországon jelentős számban maradt zsidóság lényegében kollektíven a szovjet megszállás, a kommunista rezsim mellé állt. A magyar zsidóság ugyanis a német megszállás idejére nagy mértékben asszimilált volt, sokan bíztak Horthyban és politikájában, ezért különösen nagy volt a csalódás és elkeseredés, amikor az az utolsó pillanatban tragikusan kudarcot vallott és cserbenhagyva érezték magukat magyar honfitársaiktól.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!