Szobor kontra szobor

„Tényleg fura, hogy valaki pont Marxot akarja eltakarítani, de ő kezd rögtön antiszemitázni. Mintha csak a hasonló vádakat akarná jó előre kivédeni, amik egyedül Marx miatt még nem lennének indokoltak – de úgy látszik, Rétvári Obersturmbandführer államtitkár úr mégis úgy érezte legbelül, hogy van valamije, amiből még baja lehet, ezért inkább gyorsan visszavágott, még mielőtt lett volna mire. De ezt már neki kell jobban tudnia, mi lakik őbenne, én mindenesetre hiszek neki.

Valószínűleg arra számítottak, hogy erre majd jól ráugrik a baloldal, és ennek mentén majd jól lehet őket kommunistázni, és egyrészt el lehet terelni a figyelmet arról, hogy Orbán Viktor pár napja éppen annak a világhatalomnak lett újra csatlósa negyven évre (2053-ig), ami ellen annak idején maga is harcolt(cöcö). Másrészt azt remélték, hogy ha Marx ügyében a baloldal bármilyen szinten felszólal, akkor a másik, a fontosabb szobor elleni tiltakozásukat is előre el lehet majd hitelteleníteni. Aztán erre szerencsére nem volt szükség ahhoz, hogy a Közgáz önvédelme és szellemi autonómiája még a helyén legyen. De attól még a másik szobor terve tovább érik.

A másik szobor, ami hivatalosan a német megszállásnak állít emléket (nem inkább a német megszállás áldozatainak kéne?) – valójában viszont az aktuális kormányzati demagógiának. (...)

Orbán Viktor legújabb nyílt leveléből ismét megtudhattuk: az csupán a zsidóság különbejáratú tragédiája, és örüljenek, hogy a német megszállás alatt annyit, de annnnyyyit sínylődő, drága nemzetünk jófejségből gondol Mózes-vallású polgártársaira is – még ha azok olyan hálátlanok is, hogy ezt mind nem értékelik. Ezeknek már megint semmi nem elég jó.”