Az irányvonal

„A Fidesz-kommunikáció igazodik a bulvártempóhoz, nem cifrázza. Az országot Gyurcsány és Bajnai tette tönkre, de akkor szerencsére jött a sallerosztó pálinkás ember, aki megmentette a magyarságot, és kolbásszal hadonászva kergeti el a népnyúzó bankokat. Ha bármely egyenszóvivő hasznavehetetlen közleményét megtekintjük, azt olvashatjuk ki belőle, hogy kék az ég és zöld a fű, ha kedves az életed, szavazz rájuk, bízd a döntéseket a kockás inges haverjaira, nem leszel gyarmat, azt, hogy a szemed láttára rabolják ki az országot, fogadd boldog rabszolgaöntudattal.

A közmédia lenullázása után a TV2 bekebelezése csak ráadás. Lehet majd a véres hírek között nyomatni a Magyar Csapat nevű nem is tudom mi fejleményeit, melynek üzenete, hogy a magyar nép történelmi hagyományainak megfelelően háborúban áll, csak most nem a Szovjetuniónak és az USA-nak üzentünk hadat, hanem a rezsinek. Az embernek olyan érzése támad, hogy kezdünk végérvényesen elhülyülni. Mire a választási kampány kiteljesedik, olyan kaszabaszálás közepén találjuk magunkat, hogy abból évtizedeken át nem tudunk kikecmeregni. A miniszterelnök – te jó ég, eredeti jelentése: első szolga! – újraépíti nekünk a történelmet, a színjátékban ötvözi számunkra az újjáépített Kádárrendszert a Horthy-éra operettvilágával, a főzőműsorokban kis kék köténykében megspékeli a reformlöttyöt a dicső középkorral. Hétköznapjainkat Habony Árpád ötletei alapján beépíti kusza díszletekkel, ősszel már honfoglalás kori maszkokban fogunk grasszálni a Kossuth téren, magyar csapataink pedig kisvasúttal fognak Felcsútra utazni, hogy kommunista szombatokon stadiont füvesítsenek.”