Hatalmon kívüli politika - politikán kívüli hatalom

„Nem új politikusok kellenek, hanem olyan civil intézmények és erőközpontok, amelyek odateszik a politika torkára a kést és kikényszerítik a közhatalom meg a szervezett üzlet szétválasztását, a proli tömegek hergelése és butítása helyett a felemelésükre, öntudatra ébresztésükre törekszenek, továbbá olyan politikai döntéseket kényszerítenek ki, melyek célja a közjó és szempontja a fenntarthatóság. A huszonegyedik századi politika súlypontja a hatalmi intézményrendszeren kívül van.

A modern társadalmak huszonegyedik századi törésvonalát ne a jobb-bal tengely mentén keressük! Nem is a tőkések meg a munkások, a nyugdíjasok meg a járulékfizetők vagy épp a vallásos meg az ateista polgárok közt húzódik majd. Az új évszázad valós téttel bíró küzdelmét a szellemi közép folytatja majd a civilizációnkat eluraló és lassan, de biztosan fölszámoló politikai és gazdasági arisztokráciával szemben. Ennek a világrendnek alapvető jellemzője, hogy a politika és a gazdaság olyan mértékben fonódott össze, hogy valamennyi közéleti cselekvésük vagy rövid távú politikai vagy hosszú távú gazdasági haszonszerzésre szolgál, miközben egyetlen víziójuk a jövőről mérhetetlen hatalmuk és pénzük biztosítása és lehetőség szerinti növelése. Mindez egy olyan globális közegben zajlik, melyben elkerülhetetlennek látszó környezeti katasztrófa fenyeget, súlyos nemzetközi pénzügyi válságot élünk át, a szociális vagy emberjogi igazságtalanságok pedig mindennaposak.

A huszonegyedik században immár részletkérdés, hogy a politika és az üzlet között épp milyenek az erőviszonyok, mert akár Putyin, akár Orbán rendszerére gondolunk, akár az olaj- és fegyverlobbi által felvásárolt amerikai kormányokra, az eredmény mindig ugyanaz. A politika és a gazdaság szoros szövetsége emellett minden esetben kiegészül a lelki és szellemi értelemben is elzüllött választók millióival. Ezt az agresszív, önző és saját érdekeit végiggondolni képtelen tömegemberekből álló mélyproli masszát a hatalmi kaszt tudatosan mérgezi hol politikai fanatizmussal, hol fogyasztói közönnyel. A szellemi közép mára a »négy láb jó, két láb rossz« gyűlölködő közéleti és konzumidiótái illetve a politikusok valamint a cégek közé szorult. Túszul esett, ugyanis tagjainak függetlensége, rendszerkritikus szemlélete és szándéka a változás iránt egyszerre jelenti ennek az igazságtalan és fenntarthatatlan világrendnek a végét valamint a bolygó meg a civilizáció jövőjét.

A civilek legnagyobb tévedése, ha azt gondolják, úgy tudnak a jelen helyzeten változtatni, hogy politikussá válnak. Túl sok civil hagyta el mára a komfortzónáját, és látott hozzá maga is a lumpen tömegek korrumpálásához, keresett pénzes vállalkozókat, hogy azok fizessék a kampányát, és biztosította számukra befektetésük megtérülését a választási szereplés sikere esetén. Rendszerkritikus gondolkodású értelmiségiek tucatjai tömörültek ennek szellemében frakciókba és váltak pártgépezetek fogaskerekeivé az utóbbi évek során. Én ezzel szemben úgy gondolom, hogy minden erőt a civil világ megteremtésére kell összpontosítani. Az internet immár megteremtette a lehetőséget, hogy a szellemi közép végre megszerveződjön, hogy valós közéleti tényezővé váljon pusztán azáltal, hogy képes jelentős tömegeket mozgósítani és szervezetten cselekedni. Nem új politikusok kellenek, hanem olyan civil intézmények és erőközpontok, amelyek odateszik a politika torkára a kést és kikényszerítik a közhatalom meg a szervezett üzlet szétválasztását, a proli tömegek hergelése és butítása helyett a felemelésükre, öntudatra ébresztésükre törekszenek, továbbá olyan politikai döntéseket kényszerítenek ki, melyek célja a közjó és szempontja a fenntarthatóság. A huszonegyedik századi politika súlypontja a hatalmi intézményrendszeren kívül van.

Ha mindez megvalósulna, nem volna többé igazán érdekes, hogy melyik ügyeletes pszichopata trónol épp a miniszterelnöki székben, ugyanis lenne fölötte társadalmi kontroll. A hatalma csupán addig ér valamit, amíg mondjuk félmillió ember egyidejűleg le nem teszi a munkát. Vagy amíg ugyanez a félmillió azt nem mondja, hogy ha folytatod ezt vagy azt az ámokfutásodat, akkor legközelebb az ellenzékedet szavazom a bársonyszékekbe. A szellemi közép állítja elő a virtuális és anyagi javak döntő hányadát. A szellemi közép képviseli a kulturális progressziót. Hiába tudják leszavaztatni Bereményi Gézát és Pintér Bélát két Szalacsival meg három Polgár Jenővel, ez a fölény kizárólag a szavazófülkékben realizálható. A való életben tudjuk, hogy az eredmény egészen más.

Az atlatszo.hu tökéletes példája és bizonysága a fenti állításnak. Sikeres, erős civil hadállás, túl a pártlogikán, túl a zsákmányszerzésen. Néhány elkötelezett ember máris többet tett egy élhető Magyarországért, mint bármelyik ellenzéki frakció. Az atlatszo.hu az első fecske, és létezése azt jelzi, hogy van remény. Én 2014-ben is az Átlátszóra szavazok, ahogy 2013-ban tettem, ugyanis ebben a mentalitásban, ebben az elviségben látom Magyarország jövőjét. Ez az ország a miénk is. Az adó, amit költenek, a mi befizetésünk, ők pedig nem azért vannak, hogy uralkodjanak, hanem azért, hogy szolgáljanak. Ha lenne csak még tíz ilyen portál, állítom, hogy a politikai osztály és a gazdasági oligarhchia üzletfelei a töredékét se mernék ellopni annak, amit jelenleg zsebre tesznek.”