Már csak három hónap

„Azt már mindenki megértette: a politikai karrierje – amellett, hogy a magyarok nemzedékeinek élete – mehet rá, ha tesz még egy rossz lépést, és aztán őrá lehet mutogatni, hogy rajta bukott meg az összefogás. Miközben persze az is világos, hogy a három hónap kalodájából a játszó felek sem tudnak kitörni. Tudják, hogy áprilisban történik, ami történik, de ha vereség lesz az osztályrészük, nagyon nem mindegy, hogyan alakulnak az ellenzéken belüli erőviszonyok. Fél szemmel tehát már a következő, még el sem kezdett játszmát is figyelik. (...)

Már rég ott kellene tartanunk, hogy a szövetségesek mindegyike ugyanazt a nótát fújja, a dalnak pedig unisono az elkerülhetetlen jövőről kellene szólnia. Unásig hallottuk már, hogy pofátlan meg mutyi – immár eljött a Fidesz-módin felülemelkedő, tiszta beszéd ideje. A demokratikus intézményrendszer helyreállításáról, a gazdagokat nem a szegények rovására jutalmazó adórendszerről, az elesetteket nem kriminalizáló szociálpolitikáról, az unióhoz és a környező országokhoz való viszonyról, az oktatást nem továbbziláló, de eredményt hozó lépésekről és még számos más, kulcsfontosságú kérdésről kellene végre világosan szólni.

Mennyi idő, amíg az urak túljutnak magán a megállapodáson? Mennyi, míg újrareszelik a körzeteket, újraosztják a listákat, visszaverik a schmuck andorokat, megbeszélik a kampányban és kormányon is minden fél számára vállalható programot? És mégis, mennyi idő marad a három hónapból a világos, felelős beszédre?”