Utálnám őket? Ez erős kifejezés

„Olykor hallani öntől, hogy egyedül a Fideszben van képesség és tisztesség képviselni a nemzet ügyeit. Komolyan hiszi, hogy »csak a Fidesz«?

Ha valaki nem cinikusan, nem öncélúan keveredett a politikába, hanem a közösségét kívánja szolgálni, azt kell gondolja, az ő pártja képviseli a legjobban a nemzet érdekét. (…)

Miért gondolja, hogy az úgymond ballib pártok tesznek a hazára? Meglehet, csupán nem pont abban látják a nemzet üdvét, mint ön.

A kommunista rendszer fenntartóiból hirtelen „szociáldemokratákká” vedlettek zöme sosem hitt semmiben, s már a kommunista rendszer leszállóágában is csak a karrierért vállalt tisztséget. Az úgynevezett liberálisok pedig mindig is mucsainak tartották azokat, akik nem a széles nagyvilágot tekintik hazájuknak. (…)

Ha a ballibek között is akadnak tisztességesek, s önöknél is karrieristák, akkor legföljebb »mennyiségi« a két oldal közötti különbség, semmiképp sem »minőségi«, nem?

Nem mindegy, hogy valami csak rendszerhiba, vagy maga a rendszer. Egy párt értékrendje, gyakorlatában megtapasztalható erkölcsi tartása a párt tagjainak és kádereinek rekrutációjára is kihat. Igenis van jelentősége és hosszú távra szóló kihatása annak, hogy az MSZP az MSZMP jogutódjának szerepét vállalhatónak ítélte 1989-ben, a szocialisták zöme pedig bocsánatkérés, megtisztulás nélkül lett a diktatúra kiszolgálójából a demokrácia harcos építője. Természetesen ott sem mindenki nemzetietlen gazember, de mennél mélyebbre gázolt a mocsárba a baloldal, annál nehezebb megmagyaráznia a tisztességesebbjének is, hogy mit keres köztük. Megjegyzem, a ’90-es MSZP-frakció morális és intellektuális szempontból is jobban állt, mint akárcsak a ’94-es, melynek létrejöttét még a szabad demokrata Kőszeg Ferenc is a kádárista apparatcsik diadalaként jellemzett. E folyamat nyomán 2006-ra az összes idősebb generációhoz tartozó – általunk ismert –, nemzeti elkötelezettségű politikus kiszorult az MSZP-ből. A mélypontot három, Gyurcsány nevével fémjelzett esemény hozta el: a 2004. december ötödikei népszavazáson nemet mondtak a nemzeti összetartozásra, az őszödi beszéddel beismerték, hogy a hatalom mindenáron való megtartása érdekében tudatosan hagyták tönkremenni az országot, valamint 2006. október huszonharmadikára összeesküvést szerveztek.

Hol volt abban összeesküvés?

Maga szerint balfékek ballépéseinek láncolata eredményezte az utcai rendőrterrort? Szó sincs róla. Előre kimódolt akció volt, azzal a céllal, hogy Gyurcsány egy amúgy nem létező jobboldali puccskísérletre hivatkozva antidemokratikus fordulatot hajthasson végre, de legalább is hosszú időre diszkreditálja a Fideszt. Ennek lehetőségéről tapogatózó jelleggel Gyurcsány folytatott konzultációt az erőszakszervezetek vezetőivel. (…)

Ha az unió a hiány terén zöld utat adott volna Orbánnak, elmarad a szabadságharc?

El azért nem maradt volna, csak sokkal csöndesebben zajlik. De nem baj, hogy így történt, hiszen legalább a közvélemény számára is érthető módon kényszerítettek bele minket abba, amit óvatosabbra terveztünk. Jobb lett volna békésen, egyeztetve tenni meg a stratégiai irányváltást Magyarország gazdaság- és társadalompolitikájában, nem kívántunk mi kétséges kimenetelű kalandba bocsátkozni, hiszen akar a fene fejjel rohanni a falnak. Ám ha muszáj! (…)

Most épp nyugi van. Ez már a béke?

Nem tudni, talán csak tűzszünet. Úgy dönthettek, a választásokig már nem érdemes nyomás alatt tartani bennünket. Nem lehet nem tudomásul venni, hogy mögöttünk a legnehezebb időkben is kitartott a választásokon aktív népesség többsége. Nem lehetett minket csak úgy eltakarítani, ahogy némelyek – még akár a demokratikus eszközöket is félre téve – szerették volna. De persze ők sem adják fel, így 2014-ben új mérkőzés kezdődik. Ráadásul nem az a helyzet, hogy miközben a világban béke honolt, a periférián felkel egy mitugrász népség. Hanem recseg-ropog a birodalom, változik minden, a perspektíva hol tágul, hol szűkül. Fennáll számunkra a veszély, hogy a magyar kormány politikája gazdasági és társadalmi téren is követőkre talál. Egyre többen látják úgy, s mondják is ki: itt az ideje, hogy az álliberális dogmák, melyek az elmúlt húsz évben uralták és a tönk szélére juttatták Európát, oda kerüljenek, ahová valók – a szemétdombra.”