„Nem bántam meg, hogy nem osztottam borítékot, ajándékkosarat, mint sokan az osztályon. Az a fajta elvetemült vagyok, aki hisz abban, hogy az orvosoknak, és a nővéreknek rendesen kell csinálniuk a munkájukat. Még akkor is, ha nem elég a pénz. Ezt ne rajtam verjétek le. És különösen ne a fiamon.
A kormány szeretné, ha több gyerek születne. Én most egy darabig nem szülök. Nem, amíg nem spórolom össze a magánklinikára a pénzt. Író vagyok, érzékeny, mimóza. Szerettem volna boldogan megélni az első hetet a gyerekemmel. Ha bármikor eszembe jut a kórház, most is összerándul a gyomrom, pedig a sebem már begyógyult. Ja, és a TGYÁS-ra lassan, öt hónapja várunk. Ez se nagyon sarkallja az ovulációmat.”