Amikor a gyerekekért jöttek

„Voltak, akik egészen sokáig hitték, hogy lehetséges a Fidesszel a békés egymás mellett élés. Amikor a színházigazgatókért meg a kisegyházakért jöttek, nem szóltak, mert nem voltak színházigazgatók vagy kisegyházak. És még sokáig nem szóltak, sőt gúnyolódtak azokon, akik igen. Pedig látszott, hogy nincs megállás. Most eljöttek a gyerekekért, ahogy várható volt.

Ilyenkor már cselekedni kell, nincs mentség. Lehet bujkálni a rendszer elől, de legkésőbb a gyerekein keresztül utolér mindenkit az ostobasága. De mit lehet tenni?

Egyrészt el lehet menni szavazni, aztán a fülke magányában egymás mellé tenni a rezsicsökkentést és az ígéretet, hogy cserébe megpróbálnak retardált közmunkást nevelni a gyerekemből. Onnantól lelkiismeret kérdése.

Másrészt pedig ha fején pörög Hoffmann Rózsa, akkor sem tudja megakadályozni, hogy beszéljek a saját gyerekemmel. Alternatív oktatás létezett a legsötétebb időkben is, és a helyszíne az otthon volt. Meg lehet mondani már a hatévesnek is, hogy csúnya és gonosz bácsik és nénik miatt az iskolában az van, ami, holott lehetne ilyen szuper is, ni.”