„Fábry Sándor 60 éves lett. Nem tudni, bír-e mosolyogni ezen, ám az biztos, hogy a magyarok úgy általában keveset derülnek. Már vagy 20 éve. Amikor Sanyi bácsi 40 éves volt és még Sanyi, akkor bizony több volt a hétköznapi mosoly, nem számított ünnepnek az indokolatlan jókedv. Magán a 40 éves Fábryn is többet röhögtünk, meg az 50 évesen is, mint manapság, a 60 éves humorkirály produkcióin. Hogy mi lettünk búvalbéleltek, avagy mostanra Sándor égett ki, mint egy zárlatos Wartburg, nem is kérdés igazán.
A hiba a mi készülékünkben van, még akkor is, ha Fábry tagadhatatlanul belefáradt és belefásult a tévés szórakoztatásba, pláne, mióta a köz(öny)tévén vakerál. De ezzel együtt mi vagyunk az idióták, mert úgy általában nem fogadjuk be a humort, nem értjük a viccet és nem is szeretjük. A magyar ember gondterhelt, ideges, feszült, homlokráncoló, rosszkedvű, merev, a legkisebb problémákat óriásira nagyítja, a közepesen durva gondokat meg világvégévé transzformálja. Ha valaki mégis kitör a b.szott légkörből egy percre, garantáltan irigy és lenéző tekinteteket kap a pofájába, mitől van ilyen jókedved, s.ggfej.”