„Snowdennek köszönhetjük természetesen, hogy a világ tudomást szerzett a teljesen kontrollt vesztett, túlterjeszkedett NSA akcióiról, bár jó lenne minderről konkrétabb bizonyítékokat is látni (hacsak nem fogadjuk el bizonyítéknak, hogy maga a PRISM program a bizonyíték, mint állítják sokan). Keith Alexander NSA-igazgató is határozottan cáfolta, hogy európaiak tízmilliói után kémkedtek volna, szerinte alapvetően NATO-partnerek közti adatcseréről volt szó.
Snowdennek köszönhetjük továbbá annak az elvnek a széles körű elfogadását is, hogy egy, a CIA-val szerződésben álló cég, a Booz-Allen kis alkalmazottja egymaga eldöntheti, mi számít jogsértőnek, az általa talált infókat lementi a pendrive-jára, majd az egészet odaadja a baráti sajtónak, hadd elemezzék ki ők, mit kezdenek az államtitkokkal. Az igazi nemzetbiztonsági botrány egyébként is az, hogy ő mindehhez hozzáférhetett.
Ha tehát Snowden valóban hős, akkor vállalnia kell tettei konzekvenciáit, és nem keresi gyáva módon a népi Kína meg a putyini Oroszország kegyeit. (Előtte meg nem veri át 25 kollégáját, hogy megszerezze a belépési kódjaikat, őket ugyanis ezután kirúgták). Az Egyesült Államok egyelőre megkérdőjelezhetetlenül és továbbra is jogállam, amelynek bírósága előtt nyíltan, racionálisan megvédhetné az álláspontját, és elmondhatná mindazt, amiben viszont megkérdőjelezhetetlenül igaza van.”