A kommunizmusban épp hogy megtűrték, ma szabadon szólhat
Az Orgonák Éjszakája programsorozatot idén három kontinens közel harminc országában rendezi meg a Filharmónia Magyarország. Szamosi Szabolcs ügyvezető igazgatót, orgonaművészt kérdeztük.
Még az Alföldi művészetéhez közel állók sem tudják teljesen felhőtlenül állítani, hogy egy komplex előadással állunk szemben.
„Alföldi Róbert rendezése igen komoly indulatokat váltott ki a premier után. Még művészetéhez közel állók sem tudják teljesen felhőtlenül állítani, hogy egy komplex előadással állunk szemben. Vannak nehezebben megfejthető megoldások, jelenetek, s hiába szólna a mű 2013-ról, a megosztottságunkról, ez a kettészakadás ebben a rendezésben nem mindig jelent meg. A tömeg épp hogy sokszor nagyon is egységes masszaként mozgott a színpadon, amely nem akarta hagyni, hogy rángassák. Tragédiánk épp az, hogy a tömeget mégiscsak sikerült hol az István-tábornak, hol a Koppány-tábornak ide-oda tologatni. De ezek az emberek nem egymással néztek farkasszemet, hanem a hatalommal szemben. A felelősség egyértelműen azoké, akik heccelői voltak a két főszereplőnek, s a tömegnek: a fiát irányító Sarolté, a drogos révületében Koppányt manipuláló Tordáé, a gyutacsként dolgozó amazonoké. Velük szemben az éterien tiszta Réka békekönyörgése, Géza fejedelem, határozott, bölcs intelmei pusztába kiáltó szó csupán.
Ami feltűnő, hogy a darab elvesztette minden korábbi szakralitását. Nem csupán kortárs drámához van szerncsénk, de egy teljesen profanizált István, a királyhoz. A kereszt minden esetben mint a gyűlölt zsarnokság szimbóluma jelent meg. A térítők gagyi »Mátrix-ügynökként« szaladtak a színpadon, s a keresztet cipelő csuhások – akik pedig mintha valamelyik horrorfilmből csöppentek volna ide – érthetetlen módon a feszületekkel döfködték az önmagukat vasvillával, kaszával védő tömeget. Miért ők? Miért kell egyenest fegyvert csinálni a keresztből? Miért nem a világi hatalmakra bízzák a megtorlást? Nem a modern feldolgozással van baj. A géppuskaropogás nagyon ötletesen szemléltette az egyenlőtlen küzdelmet a hatalom és a tömeg között, de ennyi elég is lett volna ennek érzékeltetéséhez. Az sem lett volna kevésbé hatásos, ha a vörösen világító, nyomasztó keresztek a géppuskák árnyékában vannak, csupán ideológiai támaszt nyújtva a kegyetlen öldöklésnek.”