M. L. King: Van egy álmom

„50 évvel ezelőtt ezen a napon mondta Martin Luther King: »Van egy álmom«. Ez az álom - sok tekintetben - valóra vált az Egyesült Államokban. Ma feketebőrű elnöke van a Fehér Háznak, nem kell a buszon hátra ülniük azoknak, akiket ebben a küzdelemben Rosa Parks képviselt még nem is olyan régen. Ma már mély megvetés illetné azt, aki kiejti a száján a néger szót, így nem is hallani ilyet. 

Amerika gyökeresen megváltozott azóta, hogy az évszázados nyomorban élőket kiváltották a rabszolgaságból, hogy az alkotmány tekintet nélkül nemre, fajra és  bőnszínre mindenkinek egyenlő jogokat biztosít, és megszületett számos, a diszkriminációt kizáró törvény - legyen szó oktatásról vagy munkahelyekről. Mindezek csak kiragadott és egyszerú példák az amerikai demokrácia építésének történelmi pillanataiból. Amerika tudja és nem is fedi el, hogy van még tennivaló mind a demokrácia, mind a kisebbségek helyzetének jobbításában. S éppen ebben mutatkozik meg a nemzet ereje, nagysága és méltósága.

Azt hiszem, mi, a demokráciát tisztelő baloldaliak, de jobboldaliak egyaránt szeretnénk magunknak egy olyan országot, ahol mindenkinek lehet egy álma, és mindenki reménykedhet abban, hogy ez az álom - mégha nem is azonnal vagy maradéktalanul, de - teljesül. Egy olyan álom, amelynek alapja a szabadság, az egymás iránti tolerancia, az emberi méltóság feltétlen tisztelete és a jogegyenlőség. Ha csak ennyit sikerül elérnünk, politikusként és emberként is letettünk valamit az asztalra. Arra, amiről Petőfi Sándor így írt, »ha majd a jog asztalánál mind egyaránt foglal helyet«.”