Buborékokon ülünk

„Talán még korai lenne kijelenteni, hogy sok kockázatos eszköz elérte a buborékszintet, de miután présbe került az amerikai jegybank – ha túl gyorsan vonja ki a pénzt a rendszerből, akkor összeomolhat a gazdaság, ha túl lassan, akkor felettébb rizikós pozíciók alakulnak ki a pénzpiacokon –, forgatókönyvet kell készíteni a helyzetre. Jó megoldás nem nagyon mutatkozik, de a nem termelő pénzeket ki kellene előbb-utóbb vonni – és ezzel párhuzamosan emelni az alapkamatokon. Mert a »keringő« pénzek által fújt buborékok kirobbanthatnak egy újabb összeomlást és pénzügyi válságot is.

Általában húszévente krízis gyötri a világgazdaságot, és mindig tudjuk, mi lesz a történet vége. A gyenge reálgazdaság és munkaerőpiac csak lassan tér magához, a drága hiteleket nagyságrendjük, pontosabban nagy volumenük alapján nehézkes kivezetni a pénzügyi rendszerekből. A jelek szerint a reálgazdaság stabilitásának biztosítása újból globális pénzügyi bizonytalansághoz vezethet.

Ami pedig a számunkra levonható konzekvencia: a túlzott hiányos sikertörténet után minden figyelmet a hazai reálgazdaság megerősítésére kell fordítani. Szép-szép, hogy három százalék alatti a hiányunk, ám a belső gazdaság motorjai éppen a költségvetési intézkedések (adók, illetékek, állami visszafogások) miatt nem akarnak fölpörögni. Ünnepelni, pezsgőt bontani az uniós procedúra megszűnése miatt természetesen lehet. Ám arra is kellene koncentrálni, hogy a nemzetközi hitelminősítőknél a bóvliból mikor kerül majd át Magyarország a befektetésre ajánlott kategóriába. Ne várjuk meg, amíg a buborékok kipukkadnak!”