Hamis diagnózis és terápia

2013. június 26. 14:57

A világ legtöbb országa – hazánk is közéjük tartozik – gazdasági életét a globális tőke uralja multinacionális vállalatok és bankok formájában.

2013. június 26. 14:57
Bogár László
Bogár László
Magyar Hírlap

„Mind a diagnózis, mind a terápia hamis. Valójában a világ legtöbb országában egészen más mechanizmus idézi elő a deficit és az eladósodás »bővített újratermelését«, és nem a lakosság féktelen hedonizálása.

Hazánkban ezt a féktelenséget elég nehéz is lenne elképzelni, hisz az átlagbér reálértéke alig haladja meg a 35 évvel ezelőtti szintet. A valóságos deficit- és adósság-gerjesztő mechanizmus lényege az, hogy a világ legtöbb országa – hazánk is közéjük tartozik – gazdasági életét a globális tőke uralja multinacionális vállalatok és bankok formájában. S mivel ezek sikeresen elhitetik a társadalom szélesebb rétegeivel, hogy az alacsony bérek, az alacsony adók és az alacsony szabályozási szint (deregulálás) »terül, terülj asztalkája« várja őket, éppen az ő dőzsölésüket kell a bennszülötteknek megfizetniük. Hiszen éppen az ő túlfogyasztásuk miatt mind az állam, mind a család működése és élete deficitessé válik, mert nem kapja meg adó, illetve bér formájában teljesítményének ellenértékét. Pontosan annak érdekében adósodik el az állam és az állampolgár is, hogy a szimbolikus bérek és adók mint bevételi források ellenére mégis valahogy létezni tudjon. Mivel azonban az elemi szintű működést ilyen módon csak hitelből tudja biztosítani, a hitelt viszont ugyanez a globális pénzhatalmi rendszer nyújtja, így bezárul a csapda. E csapda lényege – amelyben Magyarország is évtizedek óta vergődik –, hogy a hiteleket éppen attól a struktúrától kapja, amely abban érdekelt, hogy soha ne is tudjon ebből a csapdából kikeveredni. Ennek a kikeveredés-képtelenségnek a legbiztosabb jele az az állapot, amikor az adott ország elsődleges államháztartási egyenlege már tartósan többletet mutat. Vagyis, ha (mint nálunk is) nem kellene a felhalmozódott adósságok miatt kamatot fizetni, akkor a bevételei már meghaladnák a kiadásait. Csakhogy éppen azért kell ilyen magas kamatot fizetnie, mert a globális hatalmi struktúra ugyan nem fizeti meg az egyén munkaerejének és állami infrastrukturális teljesítményének globális piaci ellenértékét, de azt megköveteli (kamatok formájában), hogy éppen az általa okozott deficitek fedezésére felvett hitelek ára globális piaci szinten legyen. Ráadásul ez a mechanizmus öngerjesztő, mert az egyre jobban eladósodó ország egyre kockázatosabbnak minősül, aminek következtében egyre magasabb kamatot követelnek tőle, amitől még gyorsabban adósodik el… és így tovább.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 26 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
BőröndÖdön
2013. június 26. 20:15
Laci bá,amikor felvette a Princz-féle VIP-hitelt,amivel el tudott menekülni a gazdagréti paneljából,még másként állt a globális tőke uralmáról...
saddlenode
2013. június 26. 19:59
azert az megis kelet-europai kuriozum, hogy a marxista gazdasagi terminologiat kizarolag szelsojobboldali zakkantak hasznaljak, meghozza Bogar eseteben egesz kompetens modon...
Toportyán tiszteletes
2013. június 26. 19:59
Cserélhetne már valaki elemet az öreg jelekből olvasóban,már komparádorszivattyúzni is elfelejt lassan.Arra jók az ilyen komcsi kedvencekből átvedlett nemzetiek,hogy megakadályozzák az épeszű vitát,mivel már a létalapjuk is hazug!
Tündér_Lala
2013. június 26. 18:54
Ha a fikázók összevetnék a világ, Európa és a mi valós helyzetünket, akkor nagyon hamar rájönnének, hogy igaz amit Bogár mond. Nálunk a probléma még sokkal súlyosabb, mert a rendszerváltáskor politikai és gazdasági elitünk nemzetstratégiai elképzelés nélkül (ostobaságból, naivitásból, kényszerek hatására (zsarolás) vagy puszta gazemberségből) minden jelentősebb gazdasági egységünket átjátszotta az idegenek kezére. A termelő üzemeket a konkurens "szakmai befektetőknek" (be is csukták őket rögvest), a bankokat a mi pénzünkből feltőkésítve a belefektetett összeg töredékéért, stb. Így saját kezünkben alig maradt valami termelés (a rendszerváltáskor alakult sufni cégek) és az évekig súlyos versenyhátrányba hozott mezőgazdaság, amely feldolgozó ipar nélkül csak olcsó alapanyagot termelhet. Amire még számíthatunk, azok a termelő multik, akik viszont összeszerelő üzemeket telepítettek ide, amely így alacsony hozzáadott értéket produkál (nem használja a kreativitásunkat). Mindezzel együtt ennek is örülnünk kell, mert néhány ezer embernek van munkája és valamit adóznak is. Természetesen újra létre kellene hoznunk az iparunkat, csakhogy az ehhez szükséges tőke kamatai többe kerülnek mint ami nyereséget hozhatnának a termelőegységek. Ráadásul olyan szabályokat fogadtunk el az EU csatlakozáskor, ami szintén megköti a kezünket (kvóta rendszer stb.)Talán az állam az önkormányzatokon keresztül prübálkozhat ilyenek fokozatos létrehozásával. Minez azonban lassú és gyötrelmes feladat, amelynek végrehajtását külső és belső allenérdekelt ellenfeleink ott akadályonak ahol tudnak.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!