Másról szól ez a kurva ország

„Gyurcsány nem áll bele a vállalhatatlanba, elismeri a rossz hasonlatokat, a terroristázást pláne bánja. A vak komondor túloldaláról már nevetségesnek tűnik a polgári nőegyletek egykori tiltakozása a feleségcsere miatt. És a rezsicsökkentés után a kampánykormányzás sem látszik kirívó botránynak. Sem egy vizitdíjnyi megszorítás. (...)

Óriásbotrány volt minden mondatból annak idején. Babakocsis polgárasszonyok tüntettek az öregecskedés ellen Pelczné Gáll Ildikó vezényletével, népszavazni menetelt a magyar háromszáz forintért, meg azért, hogy őneki ne hazudjanak – pedig azzal a népszavazással is hazudtak neki. Pimf kis ügyek a rablóbárók macsóizmusának árnyékából visszanézve. Gyurcsány régi ballépései súlyukat vesztették a gigantikus, történelmi elkúrás mellett, amely ma napról napra terebélyesedik fölöttünk. Főleg hogy ezt az egészet az az ígéret hozta ránk, hogy nem lesz megszorítás, sem semmi olyan, amit Gyurcsány csinált. Hátborzongató szembenézni azzal, hogy amibe ő belebukott, annak a sokszorosát benyeli a magyar, ha közben a fülébe duruzsolják, hogy ez valójában nem fáj, hanem nemzeti. És éppen jobban teljesítünk.

Őszödöt, azt nem hagyja. Elmondaná ma is, vállalja és büszke rá. Különben is azért volt az egész, mert a tufa MSZP-sekkel máshogy nem lehetett beszélni. Még mindig meggyőződése, hogy igaza volt akkor, hogy méltatlanul tették őt tönkre; sőt a jelen fejlemények tükrében nyilván arra jutott: jobban járt volna Magyarország, ha megbocsátja neki az őszinteségét, felfogja a reformok szükségességét, és nem buktatja meg őt merő meg nem értésből.”