A Nagy Tematizálási Munkaverseny

„Nekünk már akkor káprázott a szemünk, mikor a kormányzat eldöntötte, hogy koncesszióba adja a dohányipari termékek árusításának jogát. Olyat, hogy bányakoncesszió, még értenénk, mert bányát az bányásszon, aki tud bányászni. De ahhoz, hogy elszottyizzunk napi 8 órát egy trafikban nem kell különleges anyagból gyúródva lenni. Talán még mi is képesek lennénk rá, elvégre a bányászat és a trafikolás közötti különbséget is milyen jól felfogtuk... Aztán továbbléptünk, mert marginális problémának tűnt. Ha valakinek az a mániája, hogy az amúgy teljesen megőrült svédeket másolva, csak cigiben, speciális boltokat csináljon - az csinálja. Legfeljebb két dobozzal veszünk pénteken.

Szóval megtörtént a kiírás, amit mi is olvastunk, mert szoktunk néha olvasni pályázatot írni a rokonyságnak és a rokonyság ismerőseinek »azért fizettük neki a zegyetemet, hogy ezeket a szolgáltatásokat innentől ingyen és bérmentve végezze élete végéig« alapon. És marha jól mulattunk rajta, mert ilyen pályázattal még nem találkoztunk. Konkrétan csak vállalásokat kellett beleírni és szép képet festeni az epedve vágyott trafikos jövőről valahol Tabakisztánban. Amolyan mi leszel, ha nagy leszel részletességgel. Tettünk is bele idézeteket, meg káprázatosan kacifántos körmondatokat bőven. Coelhot vertük meg saját pályán, bázki. Majdnem rajzoltunk is hozzá valamit, de ahhoz szerencsére tehetségtelenek vagyunk (az íráshoz is - a szerk.). Élveztük, imádtuk minden pillanatát. Igazi bölcsészcsemege volt.

Aztán annak a rendje és módja szerint botrány lett belőle. Jöhet a halk sóhaj vagy kétségbeesett kiáltás? Egyik sem. Ez bizony megint így sikeredett. Lehet duzzogni, de ha csak vállalásokból és szép szavakból áll egy pályázat (mint egy kampány), akkor nem meglepő, hogy olyanok nyernek rajta, akik tudnak vállalni és szép szavakat megfogalmazni (mint egy választáson). Egyáltalán nem szerény véleményünk szerint ugyanakkor mindenki előtt nyitva állt e lehetőség és nem gondoljuk, hogy bármiféle felülről irányított összeesküvés részeként kerültek volna kiosztásra a koncessziós jogok. Nem is volt rá szükség (a vidéki tanácselnöki tempózásra sem), ilyenkor elég akár egy körlevél is, ami erre az »apróságra« felhívja a figyelmet. A hülyeség meg nem jogalap. Ha XY trafikos erre nem jött rá magától, ráadásul egy szerencsétlen idiótával íratta meg a pályázatát, akkor hiába siránkozik. Egyébként az imént linkelt videóban szereplő család is lazán beadta a maximális 5 pályázatot. Azaz ők sem csak a saját üzletüket akarták »megvédeni«, ők is szerették volna »ellopni más családok betevőjét«. A fél négyzetméteren szofit árusító ürgénél meg végképpen nem értjük, hogy mit gondolt. De mindegy, ez már a duplacsavar a viccben, mert miért is kell pályázni egy olyan speciális bolt létrehozására, ami már létre van hozva és működik 20 éve? Azért, hogy lehessen csalódott, jogosan felháborodott, felépített egzisztenciájuktól tollvonással megfosztott embereket mutogatni a kampányban?  Nem lett volna elég a dohánykereskedelemnek csak a bő 90 százalékát újra felosztani?”