„Azt mondják, hogy a világ nem hitre épül. Pedig nemhogy a világ, hanem annak reáliái is hitre épülnek. Közgazdasági tételek ugyanúgy, mint a vásárlói szokások szociológiai feltérképezései, az emberi viselkedés várható alakulása ugyanúgy, mint egy új piaci termék várható sikere. Ami egzakt tudomány és viszonylagos pontossággal prognosztizálható, az az anyaghoz köthető. Mert az anyag statikus és képletekbe szorítható »valóság«, az ember pedig titok. Éppen ezért kiszámíthatatlan.
Néhány éve vergődik az európai gazdaság a recesszióban, az államok hol saját, hol nemzetközösségi érdekből hatalmas pénzeket öntöttek a piac különböző szektoraiba, például a bankokba, akik ezt azzal hálálták meg, hogy újra arrogánsak lettek és fütyülnek a társadalom érdekeire. Nem lehetett bedőlni engedni őket, mondják a szakértők. Hogy miért, arra is van valamiféle sánta magyarázat, csak a halandó számára nehezen elfogadható, hogy a termelői szférába miért jut kevés támogatás azoknak, akik nap, mint nap keservesen küzdenek a fennmaradásért és az általuk végzett tevékenység fenntartásáért. Nem teszem meg, pedig „megérne egy misét” miként Párizs is anno, hogy például a magyar családi vállalkozások, beleértve a mezőgazdaságot is, mekkora fejlesztést lettek volna képesek végrehajtani, ha a bankszektorba pumpált pénzt ők kapták volna. Pedig legjobb emlékezetem szerint a magyar piac legnagyobb banki szereplője nem kért és nem kapott állami támogatást.”