Szűk rétegek

„A tegnap elfogadott hosszabbítás jelzi, hogy a bankok és a kormány között – a bankadó meghosszabbítása és a tranzakciós illeték emelése ellenére is – időközben olyan kapcsolat alakult ki, amely az egyenrangúságon és a bajok közös megoldásán alapulhat. Változtak az erőviszonyok: a pénzügyi felügyeleteket is bevonva közösen jegyzik az árfolyamgát lehetőségét hirdető kampányt is. Senkinek sem érdeke ugyanis a kilakoltatások elszaporodása, a bankok számára nem is elsősorban morális szempontból, hanem a könyveikben megjelenő behajthatatlan követelések miatt. Eddig a közel félmillió jogosult csaknem egyharmada kérte az árfolyamgátat, és május végéig még több tízezer család élhet a lehetőséggel. Ha mindehhez hozzáadjuk azt a 170 ezer családot, amelyek a sokat támadott végtörlesztéssel jutottak ki a devizacsapdából, és azokat, akik a Nemzeti Eszközkezelő segítségét vehetik igénybe, akkor már közel egymillió embert érintettek a mentőintézkedések. Nem is annyira szűk ez a réteg!

Lám, ilyen az, amikor a pénzügyi felügyelet, a bankszövetség és a gazdasági tárca együtt lép fel. Így, közösen 2007-ben a devizahitelezést azonnal le kellett volna állítaniuk, hiszen már a svájci jegybankból is ideszóltak, hogy nem tudja a kormány, mekkora bajba sodorja az országot. A Pénzügyi Stabilitási Bizottság akkori tagjai közül az egyiket azóta magas állami kitüntetésben részesítették, a másik ma is benn üldögél a parlament MSZP-frakciójában, a harmadik pedig talán éppen a külföldi befektetéseivel foglalatoskodik.”