Semmi hatalmat senkinek

„Kormánypárti politikusként lehet úgy tenni, mintha a leáldozóban lévő liberális világrend folytatna utóvédharcot a magyar kabinet ellen, lehet azt hinni, hogy az EU nem föderáció lesz, hanem a nemzetek Európája (és akár még a széthullásáról is lehet ábrándozni), lehet azt kifogásolni, hogy az alkotmánybírókat »senki sem választotta« (a Parlament választja őket), lehet azt mondani, hogy Magyarország elvesztegetett húsz évet (bár ez akkor sem lesz igaz, ha még tizennyolc évig mondogatják). Mindezek ellenére a probléma forrása itt lesz, Budapesten. A Fidesz-időszak problémája pedig meglehetősen egyszerű: a túlhatalom.

Az ellenőrizetlen, az ellentmondást és a minimális korlátozást sem tűrő kormányzati túlhatalom.

Két és fél évvel a kormányváltás után azt hiszem, sokkal jobban jártunk volna, ha a gyenge és instabil kormányok bukása miatt évente rendeznek rendkívüli parlamenti választásokat. Mégis, mi bajunk lehetne? Például kiszámíthatatlan lenne a gazdaságpolitika? Vagy csak az IMF-hitelnél drágábban lehetne finanszírozni az állam működését? Esetleg gyengült volna a forint, és az euró árfolyama most valahol 290-300 körül lenne? Netán kevesebb külföldi működő tőke érkezett volna, vagy a külföldi cégek inkább kivinnék a nyereséget? Kivonulna a multinacionális cégek egy része?

Nem csökkenne a munkanélküliség? Recesszióba süllyedne a gazdaság?

Ha valami kiderült a 2010-es választások óta, akkor az, hogy a túlhatalom borzasztó. Nem éri meg. Nincs, mert nem lehet, pozitív hozadéka. Nem visz előre jottányit sem, hacsak azt nem tekintjük haladó megoldásnak, hogy az alkotmányellenes döntések - mivel a parlamenti többségnek láthatóan nincs önkontrollja - az alkotmányba írva legalizálhatók.

Ezért kiábrándító a Fidesz-KDNP regnálása. Ezért hiábavalóan elvesztegetett évek ezek.”