A rendszer rohad és pusztul

„Annak ellenére, hogy nem vagyok és korábban se voltam az LMP tagja, sőt, az utóbbi pár évben még csak a párt szimpatizánsának se nagyon éreztem magam, a mai napon mégis elmentem a kongresszusukra. Részben azért, mert - a 4K! mellett - még ők azok, akik a politika háza táján leginkább civilnek tekinthetők, részben meg azért, mert hazafiként és európai polgárként, az ország több mint húsz éves romlását, kifosztását és tönkretételét felháborodottan, de eszköztelenül szemlélő értelmiségiként úgy éreztem, hogy kötelességem előadni az alábbi beszédet:

Tisztelt LMP-sek!

A rendszer, ami körbevesz bennünket, rohad és pusztul. A médiademokrácia nem más és nem több, mint marketinghazugságok korrupt versenye. A választási programokat marketingszakemberek állítják össze, akik a választói célcsoportok számára a legvonzóbb hazugságokat gyűjtik csokorba, és sűrítik bele egy jól megjegyezhető félmondatba. Ma Magyarországon a pártoknak se valódi karakterük, se valódi meggyőződésük nincsen. Annyit gondolnak az országról meg a világról, amennyit a szupermarket polcain sorakozó mosóporok. Semmit.

A kormányzás ma már nem egyéb, mint nyílt, szégyentelen és törvények által legitimált korrupció, melynek során hol az üzletfelek zsebeit tömködik, hol a választási győzelmet biztosan hozó demográfiai kaszt nyugdíját emelik. Ma Magyarországon két dolgot lehet tudni biztosan: 1. a közbeszerzést Fidesz-közeli vállalkozó nyeri. 2. a hatvanöt év fölöttiek ingyen utazhatnak, ha az ország csődbe megy, akkor is. A magyar állam rendületlenül fizeti a sokszor többszázezres nyugdíjakat, miközben kivonul a szociális szférából, kivonul a rendfenntartásból, kivonul a felsőoktatásból és kivonul a kultúrából. A kormányzat a jelenünket és a jövőnket egyaránt odadobja a soron következő választási győzelemért, amíg az utolsó fiatalt, az utolsó devizahitelest, amíg az utolsó munkaképes embert el nem üldözi ebből az országból.

Ez a rendszer rohad és pusztul. A kultúra, ami minden közösség legfontosabb szervező és fenntartó ereje, végletesen átpolitizált. Itt feszül egymásnak a társadalom holokauszt- és trianonsérült része, akik az indulataikkal, a szimbólumaikkal és a generációkon átnyúló lelki sérültségükkel permanens polgárháborúban tartják az országot. Ez az ordas törzsi gyűlölködés azt leplezi, hogy nincsenek érdemi politikai viták, nincs érdemi közélet, csak mocskolódás, zsidózás, nácizás, cigányozás meg komcsizás. (...)”