A döntéshozók felelősséggel tartoznak a választásaikért

„Tegnap reggel az [origo]-n Wirth Zsuzsanna hosszú cikkben foglalkozott L. Simon László elhíresült bejelentésével, miszerint a nagy kulturális intézmények vezetőinek kiválasztásánál a jelenlegi pályázatos rendszert felváltaná a direkt kinevezésekkel. Az [origo] ennek apropóján kérte ki több színházvezető véleményét, melyet így foglalt össze: »Az [origo] által megkérdezett színházigazgatók vagy színházakkal foglalkozó menedzserek egyike sem tartotta jónak a jelenlegi, kötelező pályáztatási rendszert. Köztük vannak olyanok, akiket az ellenzéki, és akiket a kormánypárti táborhoz szoktak sorolni. Gulyás Márton, a Krétakör ügyvezetője „álszentnek és cinikusnak”, Máté Gábor „áldemokratikus nyalánkságnak”, Rátóti Zoltán fölöslegesnek nevezte a rendszert. A Magyar Színházi Társaság élén álló Csizmadia Tibor komédiának tartja, és a Magyar Teátrumi Társaságot vezető és a Nemzeti vezetését Alföldi Róberttől átvevő Vidnyánszky Attila sem tartja jónak.« L. Simon László később ezt a bekezdést vette át blogjában, gyakorlatilag véleménye megerősítésére használta azt.

Az összefüggéseiből kiragadott szövegrész azt sugallja, hogy a jelenlegi pályáztatási és döntési mechanizmusok okán elfogadnám L. Simon László felvetését. Ez durva és elfogadhatatlan csúsztatás. Az aktuális, mérhetetlenül átpolitizált, kézivezérelt rendszerben a szakmaiság, a tisztességes versenyhelyzet látszatának fenntartását valóban álszentnek és cinikusnak tartom. Azonban erre nem megoldás, hogy a fenntartó, aki az esetek túlnyomó többségében a területhez egyáltalán nem ért, az egyszerűség kedvéért törvényi felhatalmazással, mindennemű szakmai kontroll nélkül ki is nevezhesse, akit csak jónak lát.

»Ha a pályáztatás kiesik a rendszerből, a fenntartónak legalább majd mindenképpen felelősséget kell vállalnia a döntéséért – lényegében egybehangzóan ezzel indokolták a megkérdezettek, hogy miért értenek egyet L. Simon javaslatával.” – áll később a cikkben, és mivel a szerző e helyt már nem tartja szükségesnek pontosítani, hogy kiket ért a megkérdezettek alatt, konkrétan azt állítja, hogy egyet értek a javaslattal. Ez hazugság, amit a leghatározottabban visszautasítok. Továbbá, rendkívül fontosnak tartom leszögezni, hogy a döntéshozók most is felelősséggel tartoznak a választásaikért. Tarlós István morális, politikai és szakmai felelőssége, hogy az Újszínház élén Dörner György és Pozsgai Zsolt állhatnak. Balog Zoltán és L. Simon László morális, politikai és szakmai felelőssége, hogy a Nemzeti Színház élére Vidnyánszky Attila olyan módon került, ahogy.

Az MTI tegnap esti híre, amit a szinhaz.hu változtatás nélkül közölt le ma reggel, még messzebb megy:

»L.Simon László szól arról is, hogy az elmúlt napokban sok intézményvezető állt ki javaslata mellett: Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója, Gulyás Márton, a Krétakör ügyvezetője, Máté Gábor, a budapesti Katona József Színház vagy Rátóti Zoltán, a Kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatója is fölöslegesnek nevezte a pályázati rendszert.« Nem állok ki a javaslat mellett. Elutasítom azt. Miként azt is, hogy az MTI, mint központi hírcentrum, ahelyett hogy tudósítana a hírekről, legyártja azokat.

A fentiek okán az összes érintett orgánumtól azonnali helyreigazítást, jelen írás teljes terjedelmében való közlését kérem.

Egy dologban azonban egyet értünk: a pályáztatási és kinevezési gyakorlat valóban felülvizsgálatra szorul. Ezért a Humán Platform konferenciát rendez a témában, amire meghívjuk a színházi és a múzeumi terület szakmai szervezeteinek képviselőit, L. Simon Lászlót és Balog Zoltánt. A rendezvényen lehetőség lesz valódi szakmai érvek mentén érdemben vitatkozni, megismerni a nemzetközi jógyakorlatokat, és talán túljutunk a szakmát megalázó módon felszalámizó, politikailag besorolgató megközelítésen is.”