Jövőnk záloga: a félkarú óriás

„De az egyemista meg ilyen, ismerjük jól, patetikus, el-elgázolja az ifjonti hév, a hatvanas évek óta meg aztán pláne nem bír a seggén ülni, ellenben hupákol, randalíroz, veri a palávert, mert rebellista köcsög alapvetően, megannyi potenciális Cohn-Bendit. Lezárja a hidat, például, mintha legalábbis a miniszterelnökről derült volna ki, hogy ügynök volt vagy ilyesmi. De csak fél órára zárja le, demokratikusan, és az európai normákat betartva, mert fázik, és különben sincs elegen, és már ezzel is sokat fejlődött hídfoglalás terén, mert háromnegyed éve még azt se tudta eldönteni, hova üljön pontosan.

Nem és nem hiszi az a nyomorult, hogy az eladósodás, amiről két éve magyarázzák neki folyamatosan giró-szászokkal karöltött patakyattilák, hogy rút rabság, a nyomorba vezető út és satöbbi, mégis a tudás megszerzésének legpolgáribb és magyarabb módja.

Az igen szimpatikusan hangzó felsőoktatási önfinanszírozást megtámasztó, egyébként impozáns érvrendszert meg alaposan gyöngítik olyan apróságok, mint az országos iskolaállamosítás, a Mol-vásárlás meg az E.ON-vágyak, hogy aztán rezsiköltségek tízszázalékos csökkentésének vágyát ne is említsük.”