„Egy húszéves – nem is tudom, minek nevezzem – meggyilkolt húsz gyermeket és hat felnőttet. Jól felpakolta magát fegyverekkel meg lőszerrel, és elindult gyilkolni. Van-e okunk szomorkodni? Igen van, és ezt nem csak úgy mondom. Amíg egy társadalomban a lőfegyver birtoklása – és csessze meg, a használata is! – olyan természetes, mint a levegővétel, addig nincs miről beszélni. Most éppen megint fogadkoznak a világ legszuperebb országának vezetői, hogy most aztán majd jól megszelídítik a vadnyugatot, persze, csakhogy a skorpió is átverte a békát, mert »olyan«. Nem létezik tökéletes társadalom, ahol három ember együtt van, kettő biztos összefog a harmadik ellen. Viszont azért az elgondolkodtató, hogy a világ legszuperebb országában menetrendszerűen jönnek elő a sötétből az elmebeteg gyilkosok, és kis túlzással, de minden évre esik egy ilyen borzalmas eset, idén pedig annyi volt, hogy le se bírom írni. Ezek még csak a kirívó esetek: a lőfegyverrel »megoldott« konfliktusok és elkövetett gyilkosságok homályba vesznek.”