Kötéltánc

„Nehéz helyzetbe kormányozta magát a kétharmados többség. A »felsőoktatási reform« darázsfészkébe nyúlni nemcsak kockázatos dolog és kínos egy egykor a tandíjmentességért harcba vonuló párt vezette kormányzattól, de a politikai erőtér átrendeződése szempontjából is markáns következményei lehetnek.

Nem a Fidesz korábbi véleményének revideálásával van a probléma. Fenntarthatatlan rendszereket őrizgetni az átalakulással járó népszerűség-vesztés miatt ugyanis nem illő a kormányzás felelősségét komolyan vevő vezetéshez.

Márpedig finanszírozni azt, hogy a felsőoktatási rendszerből kikerülők 40%-a diploma nélkül hagyja el az egyetemeket és főiskolákat (maga után vonva a későbbi munkaerő-piaci problémákat) nem elvárható egy államtól. (És akkor az ezekből fakadó negatív demográfiai hatásokról, a családalapítás késedelméről vagy teljes elmaradásáról, s vele a társadalom fokozatos öregedéséről még nem is szóltunk.) Az Európa-szerte meghosszabbodott kamaszkor (posztadolencia), a fiatalok felelős életkezdési időpontjának folyamatos kitolódása finanszírozhatatlan nemcsak a családok, de a nemzetgazdaságok számára is.”