Szépségünkkel is szolgálhatjuk Istent

„– Amikor legutóbb találkoztunk, azt mondtad, szívesen beszélgetnél a keresztény nők szépségéről, mert nem túl jó az a kép, ahogyan a médiában vagy a közösségi életben megjelenünk.

– Vannak szingli férfi-barátaim, akik szeretnének párt találni, de amikor mondom nekik, hogy ismerek egy-két katolikus lányt, rögtön tiltakoznak: Jaj, ne, azok biztos hosszú copfos, vastag szemöldökű, bajuszos, bokáig érő szoknyás, lapos sarus lányok, és már huszonévesen őszülnek, de őket ez nem érdekli. Ezek a sztereotípiák. Persze nem igaz mindenkire, de valóban sokan így néznek ki, és ezzel hátrányos helyzetbe hozzák magukat a társadalmi boldogulás terén. Hiába végez egyetemet egy okos, keresztény lány, nem fogják felvenni egy jól menő céghez, mert a cég azt szeretné, hogy az ő képviselője, »arca« egy szép, vonzó ember legyen.

– Nemrég egy vallásos szülőknek tartott előadáson vettem részt, és tudtam, hogy jelen lesz egy hétgyerekes anyuka is. A terembe lépve azonnal megállapítottam, ki ő, pedig korábban nem ismertem. Korához képest idősebbnek nézett ki, elhanyagolt volt, gondterhelt arcú, ruhája ósdi. Úgy éreztem, ez nagyon rossz »reklám« több gyermek vállalásához.

– Missziómnak tartom, hogy ha egy közeli ismerősöm elhanyagolja magát, segítsek neki. Egyházi középiskolába jártam, ahol nem volt téma a külső megjelenés. Érettségi után kozmetikusnak tanultam, ott értettem meg a szépség fontosságát. A tinédzsereknek tanítani kéne, hogy foglalkozzanak okosan a külsejükkel. Minden problémára van megoldás, még a túl erős szőrzetre és a pattanásos bőrre is. A testalkat hátrányai is ügyesen korrigálhatók megfelelő szabású öltözettel, cipővel. Szerintem rossz hozzáállás, hogy ilyennek teremtett az Isten, majd csak akad valaki, aki így is szeretni fog.”