Közpénzügyek és versenyképesség (1. rész)

„A közgazdasági tankönyvekben sokáig azt olvashattuk, hogy a költségvetés túlköltekezése rövidtávon gyorsítja, a költségvetési megtakarítás pedig lassítja a gazdasági növekedést. Mára már világossá vált, hogy ez az összefüggés is sokkal bonyolultabb. A túlköltekezés nem vezet automatikusan a növekedés gyorsulásához, viszont fokozza az állam eladósodottságát, azaz súlyos terheket rak a gazdaságra. Ily módon lassítja a gazdasági növekedést és rontja az ország versenyképességét. A gazdasági növekedés lelassulásán kesergők éppen azt felejtik el, hogy most ebben a második fázisban vagyunk, amikor fizetni kell a korábbi túlköltekezés árát.

Veszélyes spirálban a magyar gazdaság

Az államháztartás központi alrendszerének adóssága 2006 januárjától a 2011. év végéig 64,2%-kal nőtt. Az államadósság növekedési üteme 2006-ban 15,2%-os, 2008-ban 16,2%-os azaz kiugróan magas volt, a többi évben 4,6-6% között alakult. A nagyobb arányú növekedést 2006-ban a magas központi költségvetési hiány, 2008-ban a Nemzetközi Valutaalaptól lehívott első hitelrészlet devizabetétként való elhelyezése okozta. 2006-2011 között az államadósság több mint 8200 milliárd forinttal emelkedett, az államadóssághoz kapcsolódó finanszírozási kiadás - kamatok, jutalékok - pedig közel 6600 milliárd forint volt. Következésképpen az államadósság növekedésének több mint 80 százalékát tették ki a meglévő adósságra fizetett kamatok, jutalékok. A magyar gazdaság egy nagyon veszélyes helyzetbe került, ahol az államadósság növekedését meghatározó arányban az államadósság finanszírozásának költségei gerjesztik. Érthető, hogy az államadósság csökkentése elsődleges gazdaságpolitikai prioritássá vált, hiszen e nélkül az ország nem kerülheti el az adósságspirált.

Ebben a helyzetben racionálisan fel sem merül, hogy az állam újabb túlköltekezési hullámmal javítsa a gazdasági növekedés feltételeit. A költségvetési hiányt 3 százalék alatt kell tartani, miközben az államadósság finanszírozásával kapcsolatos kiadások a GDP 4 százalékát teszik ki. Következésképpen az államháztartás elsődleges egyenlegének pozitívnak kell lennie, azaz az állam a kamatkiadásokat nem számítva kevesebbet költhet annál, mint amennyi a bevétele. Ez önmagában egy, a gazdasági növekedést visszafogó tényező. A költségvetési költekezés tehát nem lesz a gazdasági növekedés motorja, és komolyan tenni kell azért, hogy a költségvetési szigor ne legyen a gazdaság fékje sem.”