„Emlékeink nagyon fontosak. Vannak, amikor a legfontosabbak. Olykor nekik élünk...
Milyen volt, amikor először mesélt nekem? Amikor kézen fogva sétáltunk, két gombócos fagyit vett a Mecsek Cukrászdában, vagy meccsre vitt, hogy szurkoljunk a Pécsnek? Milyen volt a hangja? Mosolya? Szénportól fekete szemredői? Hogyan búcsúzott tőlem? És az élettől? Meggyötört testtel, fáradt-szomorú tekintettel...
Sikerül Őt átadnom fiaimnak? Én is mesélek olyan szépen? Méltó vagyok Hozzá? Sokszor gondolok erre, emlékeimmel gyászolom, hiányával emlékezem a sok jóra, ami Tőle kaptam, csak Tőle kaphattam! Balogh Sándor szénbányásztól, az Édesapámtól. Mindenszentek napja van, ma és holnap gyertyát gyújtunk, virágokkal emlékezünk azokra, akik egykor hozzánk tartoztak, de már nincsenek velünk. Méltóságteljes gyászünnepet, kegyeletteljes emlékezést remélek Mindannyitoknak!”