Dögkeselyű

„Vadai Ágnest zavarja a turul. Annyira zavarja, hogy ezt szóvá is tette a Parlamentben. Az, hogy a turul mi a magyarság számára, természetesen ő is tudja, de ez nem zavarja. Szerinte a turul a náci magyarok jelképe, és mint ilyen természetesen kiirtandó. Navracsics válaszolt neki. Beszélt a jelképekről, mítoszokról, mondákról. Sok mindent mondhatott volna még, amit persze nem mondott, mert azért őt annyira nem zavarja ez az ajvékolás, mint minket. A mieink állták a csapást, pedig nagyon nehéz megállni bizonyos dolgokat, hiszen Vadai csak másfél méterre van tőlünk. Szóval állták a csapást, inkább már csak röhögnek Vadain.

Sokat gondolkoztam azon, hogy az ilyen Vadai-félék ilyenkor mit is akarnak. Mit gondolnak arról, hogy ennek mi a politikai hozadéka? Egyszerűen nem hiszem el, hogy azt gondolja, hogy egy ilyen felszólalástól több szavazójuk lesz. Valószínű, hogy nem bír a gyűlölettel, és mint tudjuk: a gyűlölet rossz tanácsadó. Meg persze felhasználja az alkalmat, hogy nácizzon, a nácizást meg valami módon rákenje a Fideszre. Érdekes módon pont ez az az emberfajta(?), akit egyébként sok olyan dolog nem zavar, ami egyébként egy normális embert igen. Például nem zavarja, hogy kikkel ül egy frakcióban. Nem zavarja, hogy Gyurcsány Ferenc Molnár Csabára néz olyan szemekkel, amilyenekkel pont rá kellene néznie.(Már ha egy nőről beszélünk.) És ilyenkor megvizsgálja az ember a saját érzéseit. Természetesen mi sem szeretjük őket, sőt már-már megkockáztatom, mi is gyűlöljük. Mégis visszatartja az embert valami, ami őket nem. Ez a valami lehet sok-sok elolvasott könyv, a történelem ismerete, egy-két olyan érzés, ami számukra nem is ismert, például a hazaszeretet. Elképzelhető lenne-e, hogy egy finn ellenzéki képviselő felszólaljon a saját parlamentjében, és mondjuk a Kalevalát gyalázza, vagy egy görög ellenzéki szájára vegyen valamilyen korcs politikai szándék miatt a görög mitológia bármelyik alakját?!

Az igazán szomorú csak az, hogy nálunk egy ilyen felszólalás után igazából nem történik semmi. Egy ilyen politikus nem írja ki magát örökre a közéletből. Minden megy tovább abban a kerékvágásban, amelynek egyenes következménye lett a mai Magyarország morális és gazdasági csődje.

Igazából azzal nyugtatom magam, hogy a természetben is vannak csodálatos fehér hattyúk, bősz és erős tigrisek, és vannak dögkeselyűk is.

Elképesztő külseje van,már-már undorító,még repülni sem tud rendesen,mint a többi madár, és felzabálja azt ami már másnak nem kell,majd megemészti,azaz a maga hasznára fordítja a mások halálát.”