Semmihez nem értek, csak pofázni tudok

„Ennyire ritka, hogy valaki őszinte, hogy így ráharapnak?

Nem is azt mondanám, hogy ritka... [gondolkodik] Ez egy nagyon jó kérdés. Csomó őszinte zenekar van. A rapnek és a rocknak az az alapvető funkciója, hogy a hétköznapi emberek nyelvezetét valahogy beültesse a művészetbe. Ezekben a zenei stílusokban nem tehetjük meg, hogy nem vagyunk őszinték, különben a hitelét veszti. Abban a a hiphop életérzésben, amitől megszerettük ezt a műfajt, amit Amerikából magunkba szívtunk, kötelező az a fajta őszinte megmondás, amit mi is képviselünk. Az a fajta rap, amit Pitbul vagy Flo Rida képvisel, az meg egyszerű divat, ami az egész világon ideig-óráig megy. Inkább azt mondom, hogy az őszinte őszinteség a ritka, amikor nem egy művi dolog áll a háttérben. Van, aki összekeveri a túlzott őszinteséget a trágársággal, teljesen felesleges káromkodásokkal; vagy azzal, hogy azokat a mindennapi problémákat, amikkel mindenki küzd, úgy próbálja elmondani, hogy azt más nem érti meg, még ha ugyanazt érzi is.

Mi a nem őszinte őszinteség? A művi őszinteség?

Rengeteg olyan van, hogy felvesz valaki egy álarcot, egy olyan szerepet próbál eljátszani, ami nem ő. Közel tud kerülni hozzá, mert tetszik neki a légköre, sőt tud olyan lenni, vagy volt is köze hozzá - de igazából olyan húsig hatolóan, vérre menően nem tudta átélni, amitől ő őszinte őszinte tudna lenni. Seress Rezső mondta, hogy a legjobb nótákat korgó gyomorral lehet írni, és ez tényleg így van. Kell egyfajta kirekesztettség. Ő a pénztelenségre gondolt, de bármilyen negatívum betöltheti ezt a szerepet. Nekünk hál' istennek megadatott az a lehetőség, hogy ezt ki tudjuk írni, és ez valamilyen szinten jó is, elfogadják az emberek. És aztán ez sokat segít a probléma megoldásában. Magyarországon nagyon kevés őszinte előadó van - nem mondom, hogy kik nem, de megmondom, hogy kik igen: például Funktasztikus, aki a nyomorából csinál viccet; vagy Fankadeli, aki most már egészen más irányba ment el sajnos, viszont régen elég jó volt. És vannak olyan műmájer rapperek is, akik megpróbálják előadni, hogy ők gengszterek, és ebből ideig-óráig tudnak pénzt csinálni, de aztán egy idő után kibukik, hogy nem azok. Viszont ami a mi tollunkból kijön... bár most már iPhone-ba írjuk a szöveget. [nevet]

Pedig benne van a Belehalok szövegében is a papír és a toll.

Éveken keresztül így írtunk szöveget, aztán amikor el kellett rappelni, nem tudtuk elolvasni a felét. Meg is kaptuk rengeteget, hogy azt próbáljuk eladni, hogy milyen szegény sorban élünk meg minden, és közben iPhone-ba gépeljük a szöveget. Akkor ennyi erővel a Snoop Doggéket is ki lehetne röhögni, hogy ők próbálnak gengszterrapperkedni vagy olyasmiről beszélni, ami a jelenlegi életvitelükkel nem egyezik meg. De alapvetően a Belehalok sikere abban rejlik, hogy mindenkinek vannak problémái, annak is, akinek van pénze. Ezért mindenki magáévá tudja tenni a nótát. Bár eddig is ilyen dolgokról írtunk, de most ezzel nagyon ráéreztünk. Amikor megírtam három évvel ezelőtt, már tudtam, hogy ez különleges nóta lesz, de azt nem gondoltam, hogy ennyire bejön. Ehhez azért kellett, hogy három évre félretegyem, és várjam, hogy valaki - a Curtis és a BLR személyében - hozzátegye a saját produkcióját úgy, hogy annak ilyen ereje legyen.”