Pártok és szövetségesek

„A politikai palettán gyakorlatilag »háromoldalú« ellenzék van: a jobboldalon a Jobbik, a baloldalon az MSZP, középen pedig, hol ide, hol oda »billenve« az LMP. És ez balszerencse az ellenzék, szerencse a Fidesz–KDNP számára. Az ország megosztottsága, széttagoltsága először okoz igazán problémát a baloldalnak, hiszen korábban az »antikommunista« (valójában posztkommunista-barát) SZDSZ mindig szilárd szövetségest jelentett a szocialisták számára, 2010-től viszont SZDSZ már nincs, az LMP pedig »húzódozik«.

S lássuk be, ez a baloldal igazi kérdése: az LMP döntése. Meg kell jegyeznem, ha az LMP-ben a Jávor–Karácsony–Scheiring-féle, inkább a baloldal felé húzó szárny arat győzelmet, akkor előbb-utóbb az LMP is az SZDSZ sorsára juthat. Ha nem akarnak eltűnni a süllyesztőben, akkor sokkal inkább Schiffer András (s mögötte talán Dorosz Dávid, Vágó Gábor, Mile Lajos) jobbközép felé nyitott irányvonalát kellene követniük. Ez azért is kulcskérdés számukra – mármint a baloldal számára –, mert ha a Demokratikus Koalíciót bármilyen szinten szövetségesként kezelik, az gyakorlatilag a biztos bukást jelenti Gyurcsány vállalhatatlan személyisége miatt. Aki ezt nem tudja, annak számolnia kell a következményekkel, legyen az a Mesterházy-féle MSZP vagy még inkább az LMP. A parlamenten kívüli erők – Milla, Szolidaritás, 4K stb. – igazán nem tudnak labdába rúgni.

Marad tehát kérdésként az MSZP és az LMP viszonya. Annál is inkább, mert a Jobbik ugyan ellenzéki párt, de jobboldali, méghozzá radikális jobboldali párt. A Jobbik legfőbb ellensége az MSZP, vele biztosan nem áll szóba, az LMP jobbközép irányultságú szárnyával részlegesen talán igen. A Jobbik számára az lesz az igazi kérdés, hogy ha 2014-ben a Fidesz–KDNP nem tud abszolút, hanem csak relatív többséget szerezni, akkor vajon hajlandó lenne-e egy kisebbségi jobboldali kormányt kívülről támogatni. Eddigi tevékenysége, politikájának irányultsága alapján ez elképzelhető lehet.”