„Egy métert nem közlekednék bringával szándékosan, mert motorizációbuzi vagyok, meg azért sem, amit a továbbiakban olvasol. De mivel évek óta dagadt vagyok, és a bringa tökéletesen alkalmas az Égéstérben gyakran emlegetett aerob edzésre, ráadásul ezerszer jobb, mint edzőteremben tekerni, vagy futógépen gyalogolni, majdnem napi programommá vált. Igyekszem kerékpárúton vagy terepen menni, de gyakran egyszerűen elmegyek valahová elintézni valamit, így nem szakítom meg az egy-másfél órás tekerést, és be van vásárolva a bioboltból a lenmagolaj, vagy le van adva a számla, stb.
Kissé sokkoló felismerés, hogy minden autós elképzelés és elköltött sok milliárd forint ellenére marhára nincsenek kerékpárutak. Azért nem megy a köcsög biciklis a kerékpárúton - velem együtt - mert nincs! (...)
Tudom, hogy a bringások többsége nem hülye. Van, aki sportol, van, aki normálisan közlekedik. Sajnálatos, hogy vannak vadbarmok, még sajnálatosabb, hogy még trollkodnak is. Az azonban nem az ő hibájuk, ha ki kell menniük közútra, vagy fel kell menniük a járdára. Legyünk velük türelmesek!
Nem hibáztatom a bringautak tervezőit/kivitelezőit sem, bár nem vennék rá mérget, hogy itt a bringások érdeke volt fontos, nem az EU-s pénzek. Ez az adott helyzet, ehhez kell alkalmazkodni. A megoldás nálunk van: az összes félnek úgy kéne közlekednie, mintha mások is léteznének. A bringásokra pedig nagyon vonatkozik az a szabály, ami a motorosokra is: közlekedj úgy, mintha mások nem látnának, akkor nem érhet baj. De ez nem úgy értendő, hogy átmehetsz a piroson.”