Olimpia, Sziget, szürkemarha

„Azt azért nem gondoltam volna, hogy lesz olyan barom, aki a Gyurta Daniba is beleköt. Lett. Viszont nem érdemes kolumnákat pazarolni rá, különösen nem hibát tévedésre halmozva, mert a végén még súlya lesz, és röhögni támad kedve. Arra persze meg lehet kérni, hogy ugorjon bele a Hyde park tavának tizenkilenc fokos vizébe a vadkacsák közé, aztán mutasson valami ügyeset. Én addig is leírom tízszer (tízezerszer nem tudom), hogy Risztov Éva, Risztov Éva, Risztov Éva, Risztov Éva, Risztov Éva, Risztov Éva, Risztov Éva, Risztov Éva, Risztov Éva, Risztov Éva.

Az olimpia ugyanakkor tagadhatatlanul érdekes esemény is, a pekingi alatt meg is fogadtam, hogy nem nézem többé. Pofátlan dopping, csalások, korrupció, az élsport őrületté válása, fel nem fogható századmásodpercek, idióta sportágak, médiamanipulációk, a sportszergyártó multik tobzódása. Aztán mégis. Hiába, a magyarok szeretik a sportot. És ha normális esetben nem is néz másfél millió ember kalapácsvetést vagy vívást a tévében, azért ilyenkor be tud gőzölni egy komplett kocsma.

Persze Londonban is történt néhány furcsaság. Például az ecuadori súlyemelőnő konkrétan bepisilt gyakorlat közben. Ez tényleg nagyon durva. Egy nő nekem ne emeljen súlyt, még a cekkert is kiveszem a kezéből a piacon. Vagy a kínai kiscsaj, aki jobbat úszott az utolsó százon, mint a felduzzasztott Phelps, meg a másik csodalény. Ez már tényleg a vicc kategóriája.”