„Benne van a levegőben a rosszhiszemű magyarázat, miszerint Áder csak eljátssza a másként gondolkodót. Most akadékoskodik kicsit, hogy lehessen rá hivatkozni, aztán az igazán fontos ügyekben beschmittül. Volna ebben logika, és van történelmi előzménye: az érett kádárizmus is gondoskodott szelepekről. Ám az eddigi kormányzás lényege éppen az volt, hogy a látszatra sem adnak, Kádár Jánost pedig puhapöcsnek tartják. Hogy nincsenek gesztusok, nincs irgalom, és ha meg tudod ölni az ellenfeledet, ne halaszd holnapra. Nehezen fér bele a mostanáig felmutatott paranoid habzsolásba, hogy a kisgömböc akár látszatból ellensúlyt építsen magának. Főleg azért, mert ha a látszatellensúly meghallja a tapsot, egyszer még igazi is válhat belőle. Ezenkívül a kormányzás minősége is ellentmond annak a feltételezésnek, hogy itt bárki képes lenne effajta ördögi terveket kovácsolni. Ennél könnyebb és főleg kellemesebb elhinni, hogy valaki éppen meghasonlani készül, és azon töri a fejét, hogyan tegye jóvá az eddigi hibáit.
Keskenyebb út ez, mint a zoknibáboké, de sokkal szebb történet lehet belőle, amikor majd válaszolni kell a kérdésre: papa, te hol voltál akkoriban?”