Keserédes győzelem

„A kohéziós alapok tervezett megkurtítása olyan büntető intézkedés lett volna, amire még a jelenlegi magyar kormány iránt nem túlságosan elnéző Washingtonban is felszisszentek. A tengerentúli kommentárok úgy szóltak: a brüsszeli apparátus lejáratja magát azzal, hogy egyes tagállamokkal szemben nyilvánvalóan kettős mércét alkalmaz. Ami az egyiknek szabad, a másiknak nem. Vajon érdemes-e ide citálni az egyenlő jogokról és elbírálásról szóló uniós alapelveket?

Ennek ellenére mi teljesítettük a brüsszeli feltételeket. De milyen áron? A jelenlegi magyar kabinet szinte megalakulása óta mást sem tesz, minthogy lélegzethez akarja juttatni az elődök által felhalmozott adósságban fuldokló országot. S ne felejtsük el, hogy a tartozásaink között ott az EU és az IMF által nyújtott megahitel, amit valami furcsa ok folytán nekünk másoknál sokkal gyorsabban, lényegében a 2010–2014-es kormányzati ciklus alatt kell visszafizetnünk. Már ráment két évünk a válságkezelésre, ami miatt be kellett raknia a kormánynak a fiókba egy időre a növekedés elsődlegességére koncentráló programot. Egy újabb nemzetközi válsághullám alatt a terheket növelni és a kiadásokat radikálisan lefaragni: ez a brüsszeli diktátum lényege, amit egyre többen és hangosabban kritizálnak, mondván, az uniót zsákutcába vezeti.”