„Családomban senki sem járt templomba. Nagymamám még megtanította a Miatyánkot és egy esti imádságot, de semmi több. Aztán 10 évesen az akkori legjobb cimbim mondta, hogy ő jár hittanra az evangélikusokhoz, nézzek el én is.
Elmentem, ott ragadtam, mert jó fej volt az atya és a társaság. Jártam táborokba, miegymás. Konfirmáció előtt egy héttel kérdeztem meg az atyát, hogy az baj-e, hogy nem vagyok megkeresztelve, másnap megkeresztelkedtem. Érdekes életutak jöttek abból a csapatból: cambridge-i oktató, DnB dj, Fankadeli (!), tűzoltó…
Kötelezőnek nem tenném, de ártani nem ártott.”